Oldal 154 [154]
A Magyar Nemesi Testőrség e 153
ajánlotta Esterházynak báró Naláczy Józsefet. Hadik véleménye szerint az
ifjú báró kiváló tulajdonságokkal rendelkezett, továbbá felmenőinek hűsé¬
ge és szolgálatai is egyfajta garanciát jelentenek a pályázó személyére." Az
erdélyi kormányzó sorai bizonyára pozitívan befolyásolták a felvétel ügyét,
Naláczy 1766-ban testőri kinevezést kapott, vagy hasonló módon járt köz¬
ben gróf Grassalkovich Antal (1694-1771) Jeszenovszky Imre kinevezésénél,
illetve Bethlen Gábor Huszty Sámuel kiválasztásánál.?? De a magas ran¬
gú ajánlások sem jelentettek garanciát a testőrségbe való felvételre, például
Hadik sikertelenül ajánlotta egy évvel korábban Veneczei Jánost vagy gróf
Apponyi György (1736-1782) Dunka Pétert.
A testőrök származásuk alapján igen heterogén képet mutatnak, gárdistá¬
kat a Szent Korona minden országából és szinte minden vármegyéjéből lehet
azonosítani. A magyar vármegyékből származók 133 fővel az állomány 61%¬
át, az Erdélyből származók 44 fővel a 20,290-át, a Horvátországból és Szlavó¬
niából származók 11 fővel a gárda 590-át, valamint a testőrség megszervezése¬
kor a hadsereg kötelékéből érkezők (30 fő) az állomány 13,896-át alkották."
Az Erdélyi Fejedelemségből érkező fő- és köznemesek számára a testőrség
különösen jó integrációs intézményt jelentett, nem véletlen, hogy 20%-os
kvótájuk feltöltése nem jelentett problémát a számukra, sőt a hadseregből
érkező négy köztestőrrel együtt arányuk az 1760-1765 közötti időszakban
a 22%-ot is elérte. Az 1760. évi toborzásra Székely László önéletírásában a
következőképp emlékezett vissza ,és éppen ekkor kezdett forrani a szemé¬
lyeknek válogatások, melyre annyin vágytanak, hogy talán csak Erdélyből is
kitölt volna az egész gárda"."" Az erdélyi pályázók között a megüresedett test¬
őri pozíciókért komoly verseny folyt, amelyben olykor még a főúri szárma¬
zásúak is, mint láthattuk, alulmaradhattak. A fejedelemség mindhárom na¬
tiója képviseltette magát a nemesi testőrségben, köztük a magyar és a székely
nemzet tagjai különösen aktívak voltak, de szászokat is szép számban talá¬
lunk az állományban, mint Daniel Heydendorffot (1741-1821), aki szolgálata
után erdélyi törvényszéki tanácsos lett." Az erdélyi gárdistáknál egyébként
számos esetben nem könnyű a pontos származási területet, a küldő várme¬
gyét vagy széket meghatározni, ugyanis több pályázó esetében ezt nem tűn¬
tették fel, vagy előfordult az is, hogy két vármegye delegálta az adott jelöltet,
51 „Dessen rühmlich Eigenschaften versprechen die Würdigkeit, daß mit der Zeit die gute Verdienste
seiner Voraltern, welche jederzeit von dem allerdurchlauchtigst. Erzhause getreue Vasallen gewe¬
sen, in ihm belohnt werden.” MNL OL P 108. Rep. 98. Fasc. M. Nr. 17.
52 MNL OL P 108. Rep. 98. Fasc. M. Nr. 13.; Nr. 10.
55 MNL OL P 108. Rep. 98. Fasc. M. Nr. 7.; Nr. 14.
54 A számításba a négy be nem vonult, de a testérségbe felvételt nyert gärdistät is beleszamitottuk.
535 Székely, 2019. 374.
5% Hellenbronth, 1940. 176.