ták között a fejedelemség vezető famíliáinak (Haller, Mikes, Mikó, Nemes,
Tholdy) a fiait azonosíthatjuk, de érdemes megjegyezni, hogy egy Kornist
vagy Telekit sem találunk közöttük. Az erdélyi főurak a gárdaszolgálat után
jellemzően nem bécsi karrierépítésbe kezdtek, hanem a fejedelemségben
folytatták pályafutásukat, Inczédy Sámuel (1736-?) karrierje csúcsán Torda
főbírája lett, Nemes József (1739-1809) Aranyosszéké, Szentkereszty Zsig¬
mond (1745-1823) viszont a katonai pályán is képes volt érvényesülni 1800¬
ban altábornagy, a napóleoni háborúk vége felé, 1814-ben pedig lovassági
tabornok lett.*”°
Fontos megjegyezni, hogy a fonemesi szarmazas nem jelentett garanciat
a Magyar Nemesi Testőrségbe való bekerülésre. 1760-1765 között tizenegy
pályázót (négy magyart és hét erdélyit) is ismerünk, akik eredménytelenül
jelentkeztek a császárvárosi szolgálatra." A sikertelen magyarországi főúri
pályázók közül hárman (báró Szobek Imre és Károly, "? báró Vécsey Gyula)
alsó-magyarországi vármegyékből származtak, Nyitra és Irencsén várme¬
gyék ajánlották őket a gárdába, famíliájuk pedig inkább regionális szinten
bírt számottevő befolyással. A negyedik jelöltet, báró Perényi Györgyöt pe¬
dig a felső- magyarországi Ung vármegye ajánlotta 1760-ban testőrnek, a si¬
kertelen pályázat mögött számos ok húzódhatott meg, de a Perényiek gyen¬
ge udvari jelenléte és kapcsolathálója minden bizonnyal közéjük tartozott.
A hét eredménytelen erdélyi főúri jelentkező között négy bárót (Bánffy Imre,
Dujardin István, Jósika Imre, Naláczy Károly) és három grófot (Bethlen Sá¬
muel, Läzär Imre, Thoroczkay Gäspär) azonosithatunk.°” Közös jellemző¬
jük, hogy mindannyian az intézmény életrehívásának az évében, 1760-ban
pályáztak testőri kinevezésre, ami a gárda újszerűsége miatt a számos rangos
jelölt között az esélyeiket rontotta. A pályázók között az Erdélyi Udvari Kan¬
cellária vezető tisztségviselőinek a rokonait (Bánffy, Bethlen) is azonosíthat¬
juk, sikertelen pályázatuk okait azonban további kutatásnak kell tisztáznia.
A testőri kinevezésre történő szóbeli és írásbeli ajánlások számos esetben
befolyásolták a felvétel pozitív kimenetelét. A felvételi folyamat során nem¬
csak az erdélyi vagy a magyar kancellárhoz, esetleg jó kapcsolatok esetén
a főudvarmesterhez érkezhettek be ajánlások, hanem a testőrkapitányhoz is.
Az Esterházy család levéltárában szép számban maradtak fenn ajánlások,
felvételi értesítések, amelyek , Fényes" Miklósnak, mint testőrkapitánynak
szóltak." 1766-ban gróf Hadik András (1710-1790) mint erdélyi kormányzó