terheikre hivatkozva pár száz forinttal tudott hozzájárulni az új intézmény
felállításához, de összesen közel 7000 forint felajánlást sikerült tőlük begyűj¬
teni. Április végén (Pálffy április 26-án kelt felterjesztése hatására) született
döntés arról, hogy horvát nemeseket is fel lehessen venni a testőrségbe, és az
ügy támogatására a horvát-szlavón vármegyéket is be kell vonni.*” A horvát
nemesség testőrségbe való bevonásáról Pálffy Miklós Ihauszy Ferenc (Fran¬
jo) (1698-1769) zágrábi püspökkel is egyeztetett, valószínűleg azért tárgyal¬
hatott vele a kancellár, mert a horvát bán, gróf Nádasdy Ferenc (1708-1783)
ekkor a fronton harcolt."" A horvát-szlavón vármegyék hozzájárulását és ké¬
sőbbi testőrajánlásait a magyar vármegyék hasonló ügyeivel együtt kezelték,
de Pozsega és Verőce megye is 1000, illetve 820 forinttal támogatta a gárda
életre hívását, valamint a horvát-szlavón tartományi gyűlés külön 4000 fo¬
rintot ajánlott meg a testőrség felállítására."! Az Erdélyi Fejedelemség külön¬
álló közjogi státusza miatt komolyabb egyeztetést kívánt az erdélyi nemesség
testőrségbe való bevonásának a kérdése. Az erdélyi udvari kancellár, gróf
Bethlen Gábor (1712-1768) szorgalmazta, hogy az erdélyi rendek is a Magyar
Nemesi Testőrségbe felvételt nyerhessenek, erről egyeztetett Pálffy Miklóssal
és az Erdélyi Guberniummal is."? A tárgyalások pozitív eredménnyel vég¬
ződtek, ami alapján az erdélyi rendeknek évente 20 000 forinttal kell a test¬
őrség fenntartásához hozzájárulniuk, cserébe (arányosan) húsz nemesi ifjút
delegálhatnak a gárdába.""
A testőrséggel kapcsolatos fontosabb elvi és intézményi kérdések tisztá¬
zását követően, júniusban megkezdődhetett a gárdisták toborzása. A fel¬
adattal a testőrség új tisztjei lettek megbízva, kiváltképp az új alkapitány,
Pálffy János (1728-1791) és Rhédey János (1713-1768) főhadnagy végezték
el ezta munkát, miként a testőrség felállításához szükséges egyéb gyakorlati
szervezőmunkát is, Pálffy a gazdasági ügyek intézésében különösen fontos
szerepet játszott. Személyük kiválasztásában a kancelláriai ajánlások is fon¬
tosak voltak, bár érdemes megjegyezni, hogy maga Mária Terézia is komoly
figyelemmel kísérte a formálódó testőrgárda személyi ügyeit. A Lipót főher¬
ceg ezredében főhadnagyként szolgáló bizonyos Ujfalussy gróf (feltehetően
Károly) kinevezéséhez nem adta jóváhagyását, mert mint írta: , Uivalussit
semmiképp, miután ő kilépett és nagyon eltökélt volt, sokkal inkább egy er¬