Oldal 131 [131]
OCR
130 e Az udvar vonzásában lehetőségeket rejtenek magukban, a szülők küldjék oda tanulni a fiaikat." A gárdisták szolgálatával kapcsolatban egyetértett Pálffyval abban, hogy ne két-, hanem négyéves legyen a testőrök szolgálati ideje, a későbbi lehetséges katonai karrierjük szempontjából pedig a magyar ezredekben való elhelyezésüket tartotta célszerűnek. Tehát Kaunitz a hétéves háború során a Habsburg Monarchia hadseregének, tisztképzésének fejlesztése szempontjából is fontos szerepet szánt a testőrgárdának. 1760 tavaszán, a kancelláriai körirat hatására a vármegyei tanácskozások is megindultak a testőrség felállításáról és finanszírozásáról. A kormányzat célja 80 000 forint összegyűjtése volt az intézmény felállítására, amit a vármegyéktől közadakozás keretében kívántak begyűjteni, ennek fontosságát (számszerűsítve) maga Kaunitz is hangsúlyozta. Az első vármegyei (Ung, Árva, Baranya, Nyitra, Sáros) válaszok már márciusban megérkeztek, az utolsók pedig (köztük Veszprém és Bereg vármegyék) június első felében küldték meg válaszaikat." A nemesi testőrség felállításának az ügye pozitív visszhangra talált a vármegyékben, de anyagi lehetőségeik függvényében igen különböző felajánlásokat tettek: a tehetős Nyitra vármegye adta a legnagyobb összeget, 6000 forintot, Pozsony 5000 forintot, de Bars is 4000 forintot ajanlott meg, a megyék atlagosan 1500-2000 forint támogatást nyújtottak, de voltak, amelyek csak pár száz forint hozzájárulást tudtak adni, mint a kicsiny Torna és Ugocsa megyék, amelyek csupán 150-200 forinttal járultak hozzá a testőrség felállításához.?" Pálffy kancellár április 15-i körlevelében hangsúlyozta, hogy a testőrség életre hívására csak a vármegyék közötti politikai konszenzus és közös tehervállalás esetén fog sor kerülni." Szerinte a testőrség felállításában való közreműködésben a fejedelem iránti szeretet és a közjó előmozdításának igénye mutatkozik meg, ennek megfelelően minél nagyobb mértékben támogatja valaki ezt az ügyet, annál nagyobb elismerést szerez saját maga számára. A kancellár tehát ezen levelével is igyekezett a vármegyéket aktivizálni, a még bizonytalanok támogatását megszerezni. Tavasz végére sikerült a vármegyéktől az előirányzott 80 000 forintot begyűjteni, hamar kiderült azonban, hogy a kezdeti költségek, elsősorban a gárdalaktanya létesítése miatt ennél jóval magasabbak lesznek, így a gyűjtést folytatni kellett. Április 24-én felhívást intéztek a szabad királyi és bányavárosokhoz, amelyben a városok anyagi támogatását kérték, valamint a városban élő nemesi családok fiai számára is lehetőséget kínáltak leendő testőri pályafutásra."§ A városok többsége a háborús helyzetre és a megnövekedett #4 ONB HS Cod. Ser. N. 3919. fol. 91. +5. Illéssy, 1895. 383. #6 Illéssy, 1895. 386-387. #7 MNL OL P 421. II. 15. fol. 578. 128 Illéssy, 1895. 387.
