lehetőségeket rejtenek magukban, a szülők küldjék oda tanulni a fiaikat."
A gárdisták szolgálatával kapcsolatban egyetértett Pálffyval abban, hogy ne
két-, hanem négyéves legyen a testőrök szolgálati ideje, a későbbi lehetséges
katonai karrierjük szempontjából pedig a magyar ezredekben való elhelyezé¬
süket tartotta célszerűnek. Tehát Kaunitz a hétéves háború során a Habsburg
Monarchia hadseregének, tisztképzésének fejlesztése szempontjából is fontos
szerepet szánt a testőrgárdának.
1760 tavaszán, a kancelláriai körirat hatására a vármegyei tanácskozások
is megindultak a testőrség felállításáról és finanszírozásáról. A kormányzat
célja 80 000 forint összegyűjtése volt az intézmény felállítására, amit a vár¬
megyéktől közadakozás keretében kívántak begyűjteni, ennek fontosságát
(számszerűsítve) maga Kaunitz is hangsúlyozta. Az első vármegyei (Ung,
Árva, Baranya, Nyitra, Sáros) válaszok már márciusban megérkeztek, az
utolsók pedig (köztük Veszprém és Bereg vármegyék) június első felében
küldték meg válaszaikat." A nemesi testőrség felállításának az ügye pozi¬
tív visszhangra talált a vármegyékben, de anyagi lehetőségeik függvényében
igen különböző felajánlásokat tettek: a tehetős Nyitra vármegye adta a legna¬
gyobb összeget, 6000 forintot, Pozsony 5000 forintot, de Bars is 4000 forintot
ajanlott meg, a megyék atlagosan 1500-2000 forint támogatást nyújtottak, de
voltak, amelyek csak pár száz forint hozzájárulást tudtak adni, mint a kicsiny
Torna és Ugocsa megyék, amelyek csupán 150-200 forinttal járultak hozzá
a testőrség felállításához.?" Pálffy kancellár április 15-i körlevelében hang¬
súlyozta, hogy a testőrség életre hívására csak a vármegyék közötti politikai
konszenzus és közös tehervállalás esetén fog sor kerülni." Szerinte a testőr¬
ség felállításában való közreműködésben a fejedelem iránti szeretet és a közjó
előmozdításának igénye mutatkozik meg, ennek megfelelően minél nagyobb
mértékben támogatja valaki ezt az ügyet, annál nagyobb elismerést szerez
saját maga számára. A kancellár tehát ezen levelével is igyekezett a várme¬
gyéket aktivizálni, a még bizonytalanok támogatását megszerezni.
Tavasz végére sikerült a vármegyéktől az előirányzott 80 000 forintot be¬
gyűjteni, hamar kiderült azonban, hogy a kezdeti költségek, elsősorban a gár¬
dalaktanya létesítése miatt ennél jóval magasabbak lesznek, így a gyűjtést
folytatni kellett. Április 24-én felhívást intéztek a szabad királyi és bányavá¬
rosokhoz, amelyben a városok anyagi támogatását kérték, valamint a város¬
ban élő nemesi családok fiai számára is lehetőséget kínáltak leendő testőri
pályafutásra."§ A városok többsége a háborús helyzetre és a megnövekedett