Page 119 [119]
118 e Az udvar vonzásában
Az integráció haszna és mérlege
Miként ítélhetjük meg és értékelhetjük a Habsburg-udvartartásban a magya¬
rok arányát, illetve az általuk betöltött pozíciók jelentőségét? Vizsgált korsza¬
kunkban az udvar négy legfontosabb hivatalának az élén nem állt magyar
főnemes, az uralkodó azonban ezen méltóságokat elvi szabályozás szerint ki¬
zárólag született , német" nemesek számára adományozhatta. A császár felé
ez a kívánalom a Német-római Birodalomban rendjei részéről a koronázás
előtti választási kapitulációban (Wahlkapitulation) fogalmazódott meg, ami
a birodalmi rendek jogait és kiváltságait volt hivatott garantálni." VI. Károly
választási kapitulációjának a kapcsolódó passzusa a következőképp hangzott:
»Kell és kivanjuk is, hogy jövőbeni császári uralkodásunk megkezdésekor,
a mi császári és birodalmi udvari hivatalainkban, amelyeket Germánia vé¬
delmében Németországban vagy azonkívül ajándékozunk és betöltetetünk,
mint a követeké, az udvarmesteré, a főkamarásé, a főudvarnagyé, a hacsér- és
testőrség parancsnoké és az ezekhez hasonlóké, semmilyen más nemzetisé¬
gűnek, csak született németnek vagy legalább a birodalommal hűbéri köte¬
lezettségben állónak, a birodalmi ügyekhez értőnek, és általunk a Birodalom
számára hasznosnak ítélt, nem alacsony rendű vagy állapotú, hanem nagy,
neves személyiségeknek és leginkább birodalmi hercegeknek, grófoknak,
uraknak és nemeseknek, vagy máskülönben jó derék származásúaknak ítél¬
jük csak oda. Valamint a fent megnevezett hivatalok dicsőségükben, méltó¬
ságukban, tetszésükben, jogukban és becsületességükben maradnak és ezek¬
től meg nem fosztatnak.""" Az udvari hivatalok adományozásának a kora
újkori gyakorlata a választási kapitulációban megfogalmazott elvet igazolta,
bár a szabályok szükség esetén természetesen megkerülhetők voltak. A fenti
elvekkel részben ellenkező esetet mutatott Pálffy Miklós testőrparancsnoki
kinevezése, vagy a császárnéi, főhercegi és főhercegnői udvarok főudvarmes¬
teri pozícióinak magyar főnemesek számára történő adományozása, bár, ha
378 Moser, 1761. II. 95.; Neuhaus, 1997. 12-14.
79 „Sollen und wollen auch künfftig bey Antrettung Unserer Kayserlichen Regierung/ Unsere Kay¬
serliche und deß Reichs-Aempter am Hoff/ und die wir sonsten in- oder ausserhalb Teutschland
zu vergeben und besetzen haben/ als da seynd Protectio Germaniae, Gesandschafften/ Obristen¬
Hoffmeisters/ Obristen-Cämmerers/ Hoff-Marschallen/ Hartschier und Leib-Garde Hauptmans
und dergleichen mit keinder anderen Nation dann gebohrnen Teutschen/ oder mit denen die auffs
wenigst dem Reich mit Lehen-Pflichen verwandt/ deß Reichs-Wesen kündig/ und von Uns dem
Reich nutzlich erachtet werden/ die nicht niederen Standts noch Weesens/ sondern nahmhaffte
hohe Persohnen/ und mehrern Theils von Reichs-Fürsten/ Graffen/ Herren und von Adel/ oder son¬
sten guten tapfferen Herkommens/ besetzen und versehen; Auch obgemeldte Aemptere bey ihren
Ehren/ Würden/ Gefällen/ Recht/ und Gerechtigkeiten bleiben/ und denenselben nichts entziehen
oder entziehen lassen.” Wahlkapitulation, 1711. 45-46.