gyarországi nagybirtokos famíliák tagjai közül kerültek ki. Különös viszont,
hogy köztük egy Draskovichot, Illésházyt vagy Zichyt sem azonosíthatunk.
Korszakunkban a nagy erdélyi famíliák közül, mint a Bánffy, Kornis vagy
Teleki, egy családtagot sem találunk az udvartartásban, egyedül, kivételes
mödon gröf Mikes Ferenc (11727) szolgált nemesi apródként. Alkalmazása
mögött az apa, Mikes Mihály (1667-1721) politikai szándékait feltételez¬
hetjük, aki Erdélyben a katolikus Habsburg-párt vezéralakja volt, 1712-ben
majdnem kormányzónak is megválasztották, végül guberniumi tanácsos¬
ként működött." Fia számára azonban - korai halála miatt - esély sem nyílt
hasonló karrier befutására. Az erdélyi főurak udvari szolgálatának a hiánya
mögött a nagy földrajzi távolság mellett több okot is feltételezhetünk: a val¬
lási-felekezeti különbségeket, a több generáció alatt kialakult rendi különál¬
lásukat (sajátos transylvanus státuszukat), vagy a mélyebb bécsi kapcsolatok
és helyismeret hiányát. A hithű protestáns családok számára nem jelentett
vonzó alternatívát az udvari karrier, amelyért felekezetüket el kellett volna
hagyniuk, a Habsburg-udvarban pedig a teljes naptári év, sőt a hétközna¬
pok szerkezetét is a katolikus liturgia ünnepei és szokásai határozták meg.
Természetesen az udvarban szép számban azonosíthatunk Európa különbö¬
ző részeiről érkezett konvertitákat (mint Bartenstein, Sonnenfels vagy van
Swieten), akik a személyes vagy a családi felemelkedés reményében katoli¬
záltak. Sőt, a neves konvertiták sorában Erzsébet Krisztina braunschweig¬
wolfenbütteli hercegnő személyében még császárnét is találunk, akinek feje¬
delmi származása ellenére, az egységes monarchia reprezentálása érdekében
katolizálnia kellett." A magyarok szempontjából a kialakult helyzeten sokat
változtatott a testőrség intézménye, amely protestánsokat és távoli köznemesi
családok fiait is soraiba fogadta.
Az udvartartásban azon famíliák tudták legsikeresebb módon képvisel¬
tetni magukat, amelyek rendelkeztek az udvarban vezető pozíciót betöltő
családtaggal. A magyar főnemesek közül az 1711-1765 közötti Habsburg¬
udvarban öt vezető tisztségviselőt azonosíthattunk, ők saját családjuk udvari
integrációjában megkerülhetetlen, központi szerepet játszottak. A Batthyány
Károly vezette trónörökösi udvartartásban láthattuk, hogy a főudvarmester
unokaöccsei közül Ádám Vencel és Tódor, valamint távolabbi rokona, Ba¬
lassa József is kamarásként teljesített szolgálatot. A Batthyányak közül vizs¬
gált korszakunkban még ketten viseltek tisztséget: Balassa József nagybátyja,
Batthyány Ádám (1704-1782), aki elképzelhető, hogy Strattmann Eleonóra
közbenjárásának köszönhette nemesi apródi felvételét, valamint Batthyány
Antónia, akinek pedig 1741. évi udvarhölgyi kinevezéséért az apa, Batthyány