Page 105 [105]
OCR
104 s Az udvar vonzásában sree tartásában képviseltették magukat a magyarok, hanem reprezentációjában és imázsának kialakításában is hangsúlyos szerepet kapott a magyar jelleg, például már 1749-ben, négyévesen megkapta a bär6 Ujväry Läszlö (11749) vezérőrnagy halála után tulajdonos nélkül maradt magyar gyalogezredet, amelynek egyenruhájában jelent meg bátyja 1749. évi névnapi ünnepségén." A látványos, politikai jelentőséggel bíró gesztust pedig emlékérmen is megörökítették." Károly főherceg hasonló szellemű neveltetését és reprezentációját valószínűleg az indokolta, hogy apjához és későbbi sógorához, Albert sachsen-tescheni herceghez hasonlóan magyar helytartónak szánhatták. Családi kapcsolatok és stratégiák A 18. századi Habsburg-udvartartásba való felvétel és tisztségszerzés jellemzően nem pályázati úton történt, a vizsgálatunkban szereplő személyek egyikénél sem találunk a különféle udvari hivatalok levéltári állagaiban kérvényeket vagy az egyes pályázók életútját, feladatra való alkalmasságát öszszehasonlító dokumentumokat. Az udvartartás különféle pozícióira történő felvételnél, kiváltképp a főnemesek számára kínálkozó tisztségek esetében a személyes ajánlások, valamint a családi és a patrónus-kliensi kapcsolatok játszottak alapvető szerepet. Az udvartartás tisztségviselőinek egy része közvetlen kapcsolatban állt az uralkodócsalád tagjaival, bizalmi pozíciót töltött be, ennek megfelelően esetükben a dinasztia iránti lojalitás, valamint a személyes szolgálatok és családi érdemek felmutatása alapvető elvárásnak számitott. A szigorú és nagy arányban a kapcsolati tőkén alapuló kiválasztási rendszernek köszönhetően az udvartartás különböző szintjein megfigyelhető, hogy dinasztiák alakultak ki, amelyek tagjai generációkon át szolgálták az egymást követő Habsburg-uralkodókat. Ide sorolható például a Herberstein, a Starhemberg vagy a Trauttmannsdorff família, amelyek mindegyike az 1711-1765 közötti időszakban nyolc-nyolc taggal képviseltette magát az udvartartás személyi állományában, miként a Breuner család is, amely egyedülálló módon tizenhárom tagot delegált a Habsburg-udvartartásba. A főnemesek esetében az udvartartásban való tisztségvállalás egyfelől rendszeres jövedelmet, másfelől a kapcsolati tőke és az informális befolyásszerzés növelésére alkalmas eszközt jelentett. Nemcsak a főúri elit tudott dinasztiákat kialakítani, hanem hasonlókat alacsonyabb szinteken is megfigyelhetünk, például a Hellmann, Schnautz, Selliers vagy a Vogel család tagjai is 30 WD 1749. 03. 22.; Khevenhüller, 1908. II. 310. #1 Schau- und Denkmünzen, 1782. I. 125. 32 Kubiska-Scharl-Pölzl, 2013. 547-548., 603., 707., 718.
