Oldal 38 [38]
A császárváros nemesi iskolái e 37
szágban, ha a fiatal nemeseknek zsenge korukban nemesi exercitiumokat
oktatnak, és hasonlóan gyermekkoruktól fogva minden nemes számára ki¬
tűzött erényekben neveltetnek, azért hogy azután [...] a felső hatalom és az
egész haza hasznára legyenek hű alattvalói szolgálatukkal béke és háború
idején"." Ezek a speciális nemesi iskolák rendszerint az uralkodói udvarok
mellett működtek, a fejedelmek pedig aktív kezdeményezői voltak létrejöt¬
tüknek, és jellemzően később is patrónusaik maradtak." A legnevesebb lovagi
akadémiákkal (alapítási dátumukkal, de a teljesség igénye nélkül) a követ¬
kező városok rendelkeztek: Ettal (1711), Kassel (1598), Liegnitz (1708), Lü¬
neburg (1656), Lunéville (1699), Parma (1598), Soro (1623), Torino (1568),
Tübingen (1559), Utrecht (1705) és Wolfenbüttel (1687). Az akadémiák kép¬
zési repertoárját nehéz a kronológiai eltérések és a területi sajátosságok miatt
röviden összegezni, általánosan megállapítható azonban, hogy ezekben az
intézményekben a latin mellett modern idegen nyelveket (franciát, olaszt),
hadügyi tudományokat, ún. nemesi exercitiumokat (táncot, zenét, lovaglást,
vívást), valamint különböző szinteken humán- és természettudományokat
oktattak." A leendő udvari ember (cortegiano, honnéte homme) vagy hiva¬
tali tisztségviselő számára a nemesi akadémiákon megszerezhető tudás és
műveltség komoly segítséget jelentett az udvari világban való eligazodás és
karrierépítés során.
Az udvari integráció egyik legközvetlenebb intézményét a nemesi apród¬
szolgálat (Edelknabe) jelentette, amely során a fiatal főnemesnek lehetősége
nyílt az uralkodó környezetében szocializálódni, kapcsolatokat építeni, vala¬
mint az udvari viselkedési mintákat és ceremoniális szokásokat megismer¬
ni." A legtöbb fejedelmi udvarban találunk nemesi apródokat, akik számára
általában az uralkodói rezidencián saját iskolát is működtettek. Az apródok
oktatásának a színvonalával viszont a neves német jogász, publicista Fried¬
rich Karl von Moser (1723-1798) a 18. század közepén nem volt megeléged¬
ve, véleményét talán érdemes hosszabban is idézni: , A nemesi apródságnak
iskolának kell lennie, amelynek során a leendő udvari embereket ezen rend
® „Wie höchst nützlich und rühmlich sei in einem Lande, wenn Junge von Adel in dero blühenden
Jugend in denen Adeligen Exercitien unterwisen und gleichsam von Kindheit aufin allen dem Adel
anstehenden Tugenden erzogen werden, darmit selbige hernach [...] geschickt seyen, ihrer hohen
Landesorbigkeit und dem ganzen Vaterlande zu Friedens- und Kriegszeiten unterthänigste treue
Dienste zu leisten.” Müller, 1889. 49.
9 — Például Szászországban ezen iskolák egyfajta előfutárai voltak a szegényebb nemeseknek fenntar¬
tott fejedelmi iskolák. Ilyen intézmények működtek Pfortában, Grimmában és Meifenben is. Ezek
az iskolák a korai uralkodói művelődésirányításnak és integrációs politikának egyfajta eszközei¬
ként szolgáltak. Márz, 1949. 177-179.
0 Conrads, 1982, 23-322.; Pils, 2004, 279. A liegnitzi lovagi akadémia reformjáról és tanrendjéről lásd:
Mainka, 1997.
un Az udvari szocializacio müvelödesi, iskoläztatäsi vonatkozäsairöl läsd: Többicke, 1983. (kivältképp)
92-130; Ridder-Symoens, 1996.