Oldal 27 [27]
OCR
26 e Az udvar vonzásában tocratiájának és kormányának a becsületére válhattak. Nemcsak születésük és a királyi kegy: képzettségük is alkalmatossá tette őket a legmagasabb tisztségek betöltésére."" Ugyanebben az időszakban Illéssy Janos (1861-1905) történész, levéltáros írt hosszú tanulmányt a bécsi Magyar Nemesi Testőrség megalapításáról, amelyben elutasította Ballagi aggályait, és elismerően nyilatkozott az intézmény magyar művelődésben, valamint a Habsburg-magyar kapcsolatokban játszott szerepéről." A magyar történetírás szempontjából a következő korszaknak a két világháború közötti időszak tekinthető. A magyar történettudomány ekkor igen termékeny és számos megközelítésmódot ötvöző korszakát élte, ami megmutatkozott az udvari kultúráról és a főnemesség szerepköréről alkotott vélemények pluralizmusában is. Sokan károsnak tartották a Habsburgok uralmát, ami talán a legmarkánsabban Eckhart Ferenc (1885-1957) gazdaságtörténeti monográfiájában mutatkozott meg, amelyben a szerző Habsburg-gyarmatként jellemezte Magyarországot." A kontextushoz hozzá tartozik, hogy ekkor már 1918 után vagyunk, folytak a tárgyalások Magyarország és Ausztria között, így némi politikai célzatosság is felfedezhető Eckhart viszonyulása mögött. A Horthy-korszak talán legemblematikusabb történésze a (Mika Sándor mellett) Marczali-tanítvány, Szekfű Gyula (1883-1955) a Habsburguralmat és a katolikus barokk kultúrát közismert módon pozitív értékítéletek mentén ábrázolta, az , össznemzeti" udvari kultúrát pedig a rendszer szükideállal (mint a trianoni béke után oly sokan) nem szimpatizált. Szekfűnek a főnemesség udvari integrációjáról alkotott véleményét jól tükrözik a következő sorai: , A Habsburg-országok előkelő társadalmi osztályai tehát Bécsben éppenséggel nem forogtak abban a veszélyben, hogy valamely új nemzetiséget fognak magukra venni; a bécsi élet és huzamos tartózkodás a monarchiát együtt tartó dinasztia céljai szerint a centralizálás szellemét, az egyes tartományok összetartozásának öntudatát kellett, hogy nevelje anélkül, hogy elvileg ellensége lett volna az egyes nemzetiségeknek. A magyar, cseh, német, olasz főurak Bécsben legföljebb elbécsiesedtek [...]."" Szekfű Gyula neves vitapartnere (az evangélikus) Malyusz Elemér (1898-1989) szamos kérdésben nem értett egyet egykori tanárával, többek között a barokk kultúra értelmezésének és megítélésének a kérdésében sem, de a császárvárosi udvarról és benne a magyar főnemesekről ő is árnyalt képet festett." Mályusz a bécsi udvart az abszolutizmus és a nemzetközi (francia típusú) udvari kultúra kon57 Marczali, 1999. 387-389. 8 Tléssy, 1895. 368. 5 Eckhart, 1922. 5 Szekfü, 1935. 503. 61 Mályusz, 2002. 26—31., 119.
