Page 26 [26]
OCR
Bevezetés e 25 gráfiájában.? Ballagi szerint a császárvárosi hivatalok, címek és kitüntetések mind , olcsó láncok?" voltak, amelyek a főnemességet az udvarhoz kötötték, de Mária Teréziának - elődeivel ellentétben - a testőrségen keresztül sikerült a köznemességet is Bécsbe , édesgetnie". A szerző, annak ellenére, hogy az udvari kultúráról negatívan vélekedett, a testőrség művelődéstörténeti értékét elismerte. Bő egy évtizeddel később Concha Győző (1846-1933) az , elnemzetietlenedés" problémáját már nem Mária Terézia számlájára írta, hanem a főrendek hibájának tartotta.? A századvég reformeszméit és törekvéseit vizsgáló történész bizalommal tekintett az uralkodónő reformokat kezdeményező kormányzati intézkedéseire, helyette a nemesség társadalmi-gazdasági változást elutasító magatartását marasztalta el. Grünwald Béla (1839-1891) a 17. századi magyar mágnásokról igen elismerően vélekedett (ideálja Zrínyi Miklós volt), de a 18. századi (kiváltképp az 1740 utáni) főrendekről lesújtó véleményt fogalmazott meg, nézete szerint a főurak , legnagyobb része nem ismerte a nemzet nyelvét s ez által tényleg megszűnt a nemzet tagja lenni"."" A 18. századi udvari kultúráról és a főnemesség bécsi integrációjáról az első komplex véleményt megfogalmazó történész az alapos berlini tanulmányokat folytató, a rankei historizmust mélységében megismerő Marczali Henrik (1856-1940) volt. Marczali 1891-ben megjelent Mária Terézia-monográfiájában önálló fejezetet szánt az udvar (egy másikat pedig az uralkodónő családi életének) bemutatására." A szerző a magyar főnemességről a következő álláspontot fogalmazta meg: , Mária Terézia magyarjai, úgy közjogilag, mint nyelvileg Bécsben is megmaradtak magyaroknak, és maga a királynő sokkal többre becsülte-e nemzetet, semhogy tudatosan előmozdította volna épen a hozzá legközelebb eső részének szellemi és erkölcsi romlását."" Marczali a Millenniumi magyar történet 18. századról szóló kötetében is több helyen kitért a magyar főnemesség udvari integrációjára, amellyel kapcsolatban ugyan érezhetően ambivalens a véleménye a nemzeti fejlődést érintő en, narratíváját azonban a higgadt, szakmai szempontok jellemzik. Miként irja: „Fönemessegünk akkori szereplése épen nem mondható károsnak és hazafiatlannak. Magyarország régi állapotában nem maradhatott: a haladás munkájának megkezdésére pedig senki sem lehetett alkalmasabb a nemzet természetes és megszokott vezéreinél. Nemcsak a műveltség külső formáit sajátította el, hanem tartalmát is. Oly férfiak, mint Batthyány Lajos, Esterházy Ferencz, Pálffy Miklós és Pálffy Károly, Festetics Pál, bármely ország aris52 Ballagi, 1872. 55 Concha, 2005. 22-24. 54 Grünwald, 1888. 95. 5 Marczali, 1987. 209-243. Marczali, 1987. 214.
