Oldal 765 [765]
14
14
14
14
14
14
14
0
2
&
ks
5
a
AZ EGYHÁZI ÉV
testvérek, ti, fiatal tanítványaim és ti, idős tanítványok a virágvasárnapi evangéliumot: neked
is lehet, személy szerint békességed, örömed, boldogságod [...]." BoRoss 2011, 102-103.
Nem klasszikus értelemben vett nagypénteki prédikáció, hanem Jézus kereszten mondott szava
alapján tartott evangélizáció, hiányzik belőle az ünnep konkrétsága.
Az igehirdető a Nagypénteket összekapcsolja a korszak egyik ,emblematikus", a Bibliaolvasó
Kalauzban is feltüntetett társadalmi-politikai ,ünnepével". A mártíriumot és a helyettes ál¬
dozatot április 4-ből, a , felszabadulás" ünnepéből magyarázza, idézem a második bekezdést:
s A mai napon hazánkban sokilyen életmentőről helyettes szenvedőről, mártírhősről esett szó.
A zászlódísz, amibe az ország öltözött, a különböző ünnepségek, felvonulások, amin talán te
is ott voltál délelőtt, megemlékeztek azoknak az embertársainknak áldozatáról, akik életüket
adták azért, hogy 1945. április 4-e után kenyér, otthon, béke, pénz, kultúra legyen ebben az
országban. Lehessen élni emberibb módon atyáinktól örökölt hiábavaló életünket. Mint ma¬
gyar hazánk hűséges fiai, együnk le egy szál virágot mi is a magyar mártírok és életmentők
sírjára!" BoRoss 2011, 109.
s Melyik az igazi krisztusportré? Erre a kérdésre tulajdonképpen - áldozócsütörtök adja meg a
választ. Ez az összezsugorodott, jelentéktelenné vált ünnep. Ami — többek közt — mindennél
jobban megmutatja, miért van az egyháznak reformációra, megújulásra szüksége? Áldozó¬
csütörtök azt mondja, hogy az egyház reformációja nem a papi ruha megváltoztatásában,
nem is az istentiszteleti cselekmények gazdagításában, nem a gitár és dzsesszdob liturgikus
használatában áll, hanem saját, szemétre vetett, kiselejtezett értékeinek felfedezésében: Jézus
Krisztus diadalmas Úr." BoRoss 2011, 143.
,Áldozócsütörtökről azonban Isten azért gondoskodott, hogy visszanyerjük a perspektívát.
Ezen a napon felidézteti velünk a jelenetet, amit az Írás úgy mond el, hogy Jézus a húsvét
utáni negyvenedik napon még egyszer összejött tanítványaival s miközben beszélt hozzájuk
és megáldotta őket, szemük láttára felemeltetett a földről, míg csak egy felhő el nem fogta Őt
a tanítványok szemei elől." BoRoss 2011, 148-149.
Az október 31-ei prédikációk bevett szokása az, hogy evilági képekkel, hasonlatokkal igye¬
keznek érzékeltetni a reformáció jelentőségét." BoRoss 2011, 268.
A prédikáció exordiumában a missziói munkaterv ellen és mellett szóló érveket sorakoztatja fel
az igehirdető, egyúttal igazolja koncepcióját saját egyházi, korabeli kontextusában. A prédiká¬
ciós vezérfonal indoklása és igazolása közben az igehirdetés és az egyházi év mint természetes
összefüggés és adottság kapcsolata meg sem fogalmazódik. A felvezetés hátterében az áll, hogy
a megelőző év augusztusában megalkotott missziói, azaz inkább prédikációs éves munkatervet
maga a tervező lelkipásztor megváltoztatta. Boross 2011, 284-285. „Isten Lelke a missziói
munkatervnek is Ura. Azaz: akkor teszi félre, amikor akarja. Az egy évvel előbb kiimádkozott
textust bármikor kicserélheti olyanra, amilyenre akarja." BoRoss 2011, 284.
Az ajánlott textusok utalást tartalmaznak a klasszikus perikópákra is az egyes vasár- és ün¬
nepnapok esetében.
764