Page 764 [764]
13
S
13
e
13:
Ss
13:
a
134
135
136
13
SI
13:
æ
13:
©
MELLEKLET
találkozásra készíteni kell magunkat. [...] Nem lehet úgy ünnepelni ádventet, hogy a hit és
reménytelenség megerőtlenedik a szívekben és minden meggyőződés nélkül azzal igyeke¬
zünk áltatni magunkat, hogy majd egyszer talán mi is megpróbálhatjuk a karácsony felé való
elindulást és talán majd minket is megszán az Isten és kegyelmének gazdagságát megláttatja
életünkben..." LŐRINCZE 1941, 337-338.
Advent II. vasárnapja nem eshet december 15-re.
,Ádvent utolsó napjaiban, mikor reménységgel előre nézünk és várva-várjuk a Szabadító ér¬
kezését, mi is halljuk Jézus szavát, amint szól hozzánk ígéjében [...]. Az ádventi várakozás
idejében meg kell látnunk már végre, hogy csak akkor lehet boldog karácsonyunk, ha hittel
megyünk Jézus elé és megújult reménységgel rábízzuk az életünket." LŐRINCZE 1941, 347.
s Karácsony van. A kegyelem Istene ujból megajándékozta életünket a szeretet és békesség ün¬
nepével. [...] Karácsony van. A szeretet, öröm és békesség ünnepét ünnepeljük. [...] Karácsony
története az Úr Jézust láttatja meg velünk, Istennek Fiát: aki miérettünk földre szállt. Ezért a
legnagyobb és legdrágább ünnep számunkra a karácsony." LŐRINCZE 1941, 349., 352.
„Esztendö utolsö vasárnapján hálaadásról és megújuló reménységről szól az íge." LŐRINCZE
1941, 364.
a Ismét elmúlt egyik esztendeje az életünknek. 1940 búcsúzunk tőled. Eleresztünk téged is,
mint a megelőző éveket. De ha a búcsúzás hangjaiban talán az elfojtott sírás reszketését érez¬
néd, ne vedd ezt rossz néven tőlünk." LŐRINCZE 1941, 368-369.
Az egyházi év klasszikus rendje 1980-ban, a polgári naptár szerint januártól decemberig. (A
szerző összeállítása.)
Az 1980. évi Bibliaolvasó Kalauzban megnevezett ünnepnapok. Részletesebben lásd a 74. szá¬
mú mellékletben!
A címekben található szavak kis- és nagybetűs írásmódja vonatkozásában a könyv tartalom¬
jegyzékét vettem alapul.
A prédikációban nem található konkrét utalás a liturgikus szituációra, az egyházi év idősza¬
kára. Az igehirdetés közepe táján található néhány megjegyzés a böjtre, ami inkább a textus¬
választással és a témaválasztással hozható összefüggésbe: ,,[...] Jézusnak ez az istenképe reális
alapot ad a keresztyénség gyakorlásának, a hétköznapok vallásosságának. Éspedig annak a
háromnak, ami ősidők óta az élő vallás megnyilatkozása volt: a diakóniának, az imaéletnek
és a böjtnek. [...] van értelme az önfegyelemnek, böjtnek, a keresztyén aszkézisnek, mert a te
Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván." BoRoss 2011, 77.
sEgyházunk ünnepei közül az egyik sajátos hangulatú, szép emlékeket ébresztő, kedves ün¬
nepünk a virägvasärnap.” BoRoss 2011, 99. Az idézett bevezető mondat után az igehirdető
prédikációja bevezetésében még többször visszatér a virágvasárnapi eseményekre, majd a
virágvasárnapi, konfirmált és konfirmáló gyülekezethez szól, majd három pontban a békét¬
lenségről és a békességről beszél. Igazából az egész prédikációnak kevés konkrét kapcsolata
van Virágvasárnappal, ill. a Nagyhéttel. A prédikáció végének summájából is idézek: , Állj be a
Jézus tanítványai közé! Csatlakozzál mihozzánk, a gyülekezethez. [...] Vegyétek hát át, kedves
763