Oldal 762 [762]
OCR
112 11. u 114 11 a 116 117 118 119 120 MELLEKLET vígassággal csak úgy ehetjük a kenyerünket, ha cselekedeteinket Isten kedvesnek és az Ő törvényeivel megegyezőknek találja." LŐRINCZE 1941, 23. A farsangi vigalom napjai elmultak. Itt van ismét a böjt, a bűnbánás és magunkbaszállás ideje. Mi, református keresztyének, a böjtben is evangélium irányítását és Krisztus útmutatását követjük. Épen ezért a böjtöt nem külsőségekben, nem bizonyos ételek magunktól való elvonulásával tartjuk, hanem a töredelmes bűnbánat és alázatos magunkbaszállás megszentelt idejének tekintjük." LŐRINCZE 1941, 39. Böjtfő, azaz Nagyböjt I. vasárnapja 1934-ben esett február 18-ra. , Mint kedvesen várt látogató, kinek megérkezésére örömmel jönnek össze a családban nagyok és kicsinyek, — március tizenötödikének ünnepe úgy egyesíti a magyar nemzet nagy családjának minden gyermekét hazafiúi szeretetben és testvéri közösségben." LŐRINCZE 1941, 64. s, Virágvasárnapot ünnepelünk és ünneplésünkben az Úr Jézus Jeruzsálembe való királyi bevonulásáról emlékezünk. [...] De ha ünneplésünk nem több, mint a történelmi bevonulásra való puszta emlékezés, akkor nem értjük meg és nem éljük át virágvasárnap igazi jelentését. Akkor nem lehet Krisztus a mi életünk Királya, mert elmegy mellettünk szótlanul." LŐRINCZE 1941, 69-71. A prédikáció ezeken túl számos vonatkozást tartalmaz Virágvasárnaphoz. »Nagypénteket ünnepelünk, Krisztus haláláról emlékezünk, Aki »meghalt a mi büneinkert«. [...] Kegyelem és megtartatás számunkra a nagypénteki kereszt, mert abban hajol le hozzánk a Mennyei Atya szeretete és megbocsátó kegyelme." LŐRINCZE 1941, 80. A prédikáció valóban nagypénteki, többször előkerül benne a virágvasárnapi és nagypénteki események összehasonlítása és összefüggése. Jó nekünk nagypénteket ünnepelni. Krisztus szenvedéséről és haláláról emlékezni. Ez az emlékezés hitünk fundamentumára, a Krisztus váltsághalálával szerzett megújulás lehetőségére irányítja tekintetünket. Ilyenkor meglátjuk, hogy milyen gyakran és milyen könnyen elfelejtjük Isten jóságát és szeretetét, melyet azáltal tett nyilvánvalóvá mielőttünk, hogy érettünk még egyszülött Fiának sem kedvezett." LŐRINCZE 1941, 84-85. ,Husvét virradt újból a világra, hogy hirdesse a megújulás diadalát. Husvétot ünnepelünk. Krisztus feltámadásáról emlékezünk." LŐRINCZE 1941, 88. „Äldozöcsütörtök ünnepe az Úr Jézus mennybemenetelére emlékeztet bennünket. Lélekben a megdicsőült Krisztusra tekintünk és az ige közlése nyomán felidézzük azt a pillanatot, mikor a tanítványok szemeláttára felemeltetett az Atyához." LŐRINCZE 1941, 126. , Nagyon szép neve van a mai vasárnapnak. Anyák napjának nevezzük. Az év háromszázhatvanöt napja közül ezt az egyet kiválasztjuk és az édesanyák emlékezetének szenteljük. Ezen a napon csendben, imádságos áhitattal magunkbaszállunk és édesanyánkra gondolunk... Anyák napján az élet névtelen, szerényen visszahúzódó hőseire: az édesanyákra tekintünk. [...] Anyák napján az édesanyákról emlékezünk. Ünnepeink sorában anyák napja a legújabb, de az ünnep gondolata olyan régi, mint maga a keresztyénség, mert annak külső keretét Krisztus tanítása tölti meg tartalommal." LŐRINCZE 1941, 131. 761
