Oldal 762 [762]
112
11.
u
114
11
a
116
117
118
119
120
MELLEKLET
vígassággal csak úgy ehetjük a kenyerünket, ha cselekedeteinket Isten kedvesnek és az Ő tör¬
vényeivel megegyezőknek találja." LŐRINCZE 1941, 23.
A farsangi vigalom napjai elmultak. Itt van ismét a böjt, a bűnbánás és magunkbaszállás
ideje. Mi, református keresztyének, a böjtben is evangélium irányítását és Krisztus útmuta¬
tását követjük. Épen ezért a böjtöt nem külsőségekben, nem bizonyos ételek magunktól való
elvonulásával tartjuk, hanem a töredelmes bűnbánat és alázatos magunkbaszállás megszentelt
idejének tekintjük." LŐRINCZE 1941, 39.
Böjtfő, azaz Nagyböjt I. vasárnapja 1934-ben esett február 18-ra.
, Mint kedvesen várt látogató, kinek megérkezésére örömmel jönnek össze a családban nagyok
és kicsinyek, — március tizenötödikének ünnepe úgy egyesíti a magyar nemzet nagy családjá¬
nak minden gyermekét hazafiúi szeretetben és testvéri közösségben." LŐRINCZE 1941, 64.
s, Virágvasárnapot ünnepelünk és ünneplésünkben az Úr Jézus Jeruzsálembe való királyi bevo¬
nulásáról emlékezünk. [...] De ha ünneplésünk nem több, mint a történelmi bevonulásra való
puszta emlékezés, akkor nem értjük meg és nem éljük át virágvasárnap igazi jelentését. Akkor
nem lehet Krisztus a mi életünk Királya, mert elmegy mellettünk szótlanul." LŐRINCZE 1941,
69-71. A prédikáció ezeken túl számos vonatkozást tartalmaz Virágvasárnaphoz.
»Nagypénteket ünnepelünk, Krisztus haláláról emlékezünk, Aki »meghalt a mi büneinkert«.
[...] Kegyelem és megtartatás számunkra a nagypénteki kereszt, mert abban hajol le hozzánk
a Mennyei Atya szeretete és megbocsátó kegyelme." LŐRINCZE 1941, 80. A prédikáció valóban
nagypénteki, többször előkerül benne a virágvasárnapi és nagypénteki események összeha¬
sonlítása és összefüggése.
Jó nekünk nagypénteket ünnepelni. Krisztus szenvedéséről és haláláról emlékezni. Ez az em¬
lékezés hitünk fundamentumára, a Krisztus váltsághalálával szerzett megújulás lehetőségére
irányítja tekintetünket. Ilyenkor meglátjuk, hogy milyen gyakran és milyen könnyen elfelejtjük
Isten jóságát és szeretetét, melyet azáltal tett nyilvánvalóvá mielőttünk, hogy érettünk még
egyszülött Fiának sem kedvezett." LŐRINCZE 1941, 84-85.
,Husvét virradt újból a világra, hogy hirdesse a megújulás diadalát. Husvétot ünnepelünk.
Krisztus feltámadásáról emlékezünk." LŐRINCZE 1941, 88.
„Äldozöcsütörtök ünnepe az Úr Jézus mennybemenetelére emlékeztet bennünket. Lélekben a
megdicsőült Krisztusra tekintünk és az ige közlése nyomán felidézzük azt a pillanatot, mikor
a tanítványok szemeláttára felemeltetett az Atyához." LŐRINCZE 1941, 126.
, Nagyon szép neve van a mai vasárnapnak. Anyák napjának nevezzük. Az év háromszázhat¬
vanöt napja közül ezt az egyet kiválasztjuk és az édesanyák emlékezetének szenteljük. Ezen a
napon csendben, imádságos áhitattal magunkbaszállunk és édesanyánkra gondolunk... Anyák
napján az élet névtelen, szerényen visszahúzódó hőseire: az édesanyákra tekintünk. [...] Anyák
napján az édesanyákról emlékezünk. Ünnepeink sorában anyák napja a legújabb, de az ünnep
gondolata olyan régi, mint maga a keresztyénség, mert annak külső keretét Krisztus tanítása
tölti meg tartalommal." LŐRINCZE 1941, 131.
761