eft nimia faturitate honorare Martyrem, guem Ícimus Deo jejuniis placuiffe. Illet¬
len dolog vendégséggel tifztelni azt a’ Szentet, a’ ki böjtöleffel tettfzett ISTENnek.
Nem tetfzett az Tölentumi Sinatnak, a’ melly igy ír: Inreligiofa confeutudo eft, quam
vulgus per Sanctorum folemnitates agere confuevit, Populi qui debent divina officia
attendere, Saltationibus turpibus invigilant. Szentségtelen {zokafa ez a’ Kéz-népnek
innep-napokon hogy az ISteni tifztelet hellyet illetlen tantzokban foglaljak magokat.
Kivánták ezt meg-igazítani fok ízben az Iften-félő jó emberek, hol egy "s hol más
fórmában; de a" meg-gyökerezett rofz fzokáfít nehezen lehetett ki-írtani.
A Proteftanfok ’s nevezeteffen a’ Réformatufok az Apoftolica fimplicitasra, tifzta
egyiigyiiségre vifz- [ )( 4"] {za akarvan menni, nem tsak a’ Tudomanyban; hanem a’
rendtartafokban-is el-hagytanak minden egyébb innepeket, hanem meg-tartottak
tsak azokat, a’ mellyeket {zentel a’ Kerefztyénség a’ Kriftus fok rendbéli jo-tétemé¬
nyeinek emlékezetére, és az Ur-napjat. A’ Romai Katdlikifok pedig a’ fzenteknek
{zamok-{zerént Innepjeiket igen meg-{zaporitottak; mellyeknek meg-illéfekre
Magyar Orfzagban és Erdéllyben kénfzeritették kemény biintetéfek alatt még a’
Proteftänfokat-is. Sétt arra-is vitt némellyeket buzg6 indtlatjok, hogy a’ mezére,
rétre ki-mentenek, és az ott dolgozo parafzt embereket zalagoltak, verték, kergették
és egyébbel-is biintették.
Azonban a’ ditsöfsegefen orfzäglöd MARIA THERESIA M. Orfzäg’ Kirdlyné¬
ja kérésére, vevén éízre a Római Püfpök XIV. Benedek, hogy az Innepek által a
Szentség nem öregbűl; hanem az Innepet az emberek a’ magok rofz indulatjoknak
és {zokafoknak gyakorlafokra forditjak, nem az ISTENI tifzteletben, hanem az he¬
nyeségben és az abbol folyo vétkekben téltik-el, az életre fzükséges jékat fem kerefik
’s a’ {zentséget fem [ )( 4] öregbítik, ollyan Rendeléft tett, a melly fzerént lenne az
embereknek a" rabotás munkat-is folytatni {zabad az Innep-napokon, minek-utanna
a" reggeli órán az ISTENI tifztelet véghez mégyen. A? melly rendelés által annak a’
fzentelen Heortóduliának, Innepekkel való vifzfza-élésnek nagyon nyaka fzakadott
és az helységekben-is, a" mellyekben külömbözö vallású emberek vagynak tsendefség
fzereztetet. Mellyért mind a" Királyi Felségnek "s mind a" Római IV-dik [sic!] Bene¬
dek Pápának jót mondanak, valakik a" dologról józanon gondolkodni tudnak.
Az rendes Kalendárium az Innepeknek és egyízersmind az régen élt Szenteknek
Laiftromok, melly ízüntelen forog az embereknek kezeken. Az ott fel-jegyeztetetett
Innepeknek és Szenteknek rövid Hiftóriájok adatik elő ez írásban, kik által mikép¬
pen és mitsoda alkálmatofsággal állítattanak-fel az Innepek az Ekkléfiában? kik,
mik vóltanak "s mikor éltenek az emlékezetben forgó Szentek? vóltanak-é valóság¬
gal vagy a" bóldogtalan idöben a? tudatlansag fzúlte őket? Az Innepek-is miképpen
tartattanak eleitól fogva? az hiteles és [ )( 57] többire Római Valláfon való Írókból
röviden mutogattatik. [...]