Page 544 [544]
OCR
MELLÉKLET máfutt-is meg-eshetik. Egy bolond, ha tőle nem őrizkednek, olly gyuladäft tehet, hogy fok efzef-is nehezen ólthatja-meg. Az üdnepeknek azért fö vegek az Iftennek ditsöittetefe, melly nem a’ külfö ceremoniakban, hanem az Iften igejenek igazan valo hirdettetefeben, a’ Sacramentumval valo Elesben, a’buzgo imadkozafokban, lelki ditseretekben, az Iften jo-téteményinek haladatos emlegettetéfiben, az alamifnalkodasban, és egyéb kegyes tselekedeteknek gyakoroltatafokban, fem nem a’nyira a’ fzolgai munkaktol, mint a’ vétkes dolgoktol valo meg-{ztinésben, all; mert inkabb meg-fzegi az, az idnepet, a’ki azon réf{zegeskedik, {zitkozodik, mafokat ragalmaz, tragarkodik, fajtalankodik, bujjalkodik, komplarkodik, &c. mint a’ki valami kézi munkat téfzen. [e3v] A’ Papafok azért az üdnepek felől femmire fem jól értenek, mivel azoknak megüllettetéfeket nagy réfzént tsak a" külfő geze-mize ceremoniakban, kintornáláfokban, bőmbőléfekben, zengéfekben, bongáfokban, tarka-barka Öltözetekben, Mifézéfekben, egygyik templomtol vagy Kápolnátol máfikhoz valo farkaláfokban, és tőbb hafonlo hiufágokban, s? nem-is anyira a bünöknek el-tävoztattatäfokban, mint a" külfő rabotafágtol valo meg-fzűnésben helyheztetik. Mert ám Bellárminus ugyan propofitioban tsinalta, hogy 6k nem tartoznak az Iftennek ki-valt-képpen valo parantsolatjabol véle, hogy az tdnep napokon ne vétkezzenek, vagy hogy tôredelmefségben, és az Iftennek fzeretetiben legyenek foglalatofok, s Thomas Aquinafval bizonyit. Szavai igy vagynak: Non tenemur diebus feftis expræcepto peculiari ad non peccandum, five ad actum contritionis, vel dilectionis Dei. Lib. 3. de cultu Sanct. c. 10.$ Quarta propofitio. A’mellyek nem fzintén Iftenes Kerefztyen emberhez illendő fzók. Talám Bellárminus az ő fzent Thamafaval foha fem olvafta volt fzent Palnak amaz intéfét, a’vagy inkabb parantsolatjat: idnepet úljűnk, ugy mond, nem régi kovafzval, fem gonofzsagnak, és fajtalansagnak kovafzaval, hanem t6kélletefségnek, a’vag’ tifztasagnak, és valosagos igazsagnak, kovafztalan kenyereivel, 1. Cor. 5.8. Peculiare preeceptum, ki-valt-képpen valo parantsolat volna ez minalunk a’ra, hogy a’ Kerefztyén ember az üdnep napon a’ büntöl meg-tartozkodjék, valamint tet{zett Belarminufnak. De azt vélé, hogy őtet a" hamis forditás tsalta-meg; mert az 6 vulgatajokban ugy vagyon: epulemur, vendégeskedjünk, együnk, igyunk, holott az SortOxwmJw [sic!] igazán azt téfzi, hogy feriemus, vagy, feftum agitemus, üdnepeljünk, üdnepet filjfink; mert az SortA, feria, tidnep-nap. [{e4r}] Nem tsuda hat, hogy a’ Papiftak az üdnepeken ollyan fzabados Eletet Elnek, a’ tseréken, a’ bokrok k6z6tt a’ procefsio-jarasban ollyan ektelentl bordélyoznak, és ugyan oda halnak, a’ legények a’ leanyzokval, s’ afzony népekvel (tifztefségvel {zollva) labaflag fekf{zenek, és minden otsmany{agot tselekefznek, néhanykor még a’ vér-{zerént valo atya-fiak-is ifmeretlenül Öfzve férkeznek, mint tsak nem igen régen-is oda bé a’ Székelyfégen hallottam, hogy a féle, még a" Pogányok között-is hallatlan 543
