Page 152 [152]
OCR
5. KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR napját (Annuntiatio, Gyümölcsoltó Boldogasszony, március 25.), Szent Iván napját (Keresztelő János születése, június 24.), Péter-Pál napját (június 29.). A városi vezetők 1526-ban ragaszkodnak a régi római szokásokhoz és ünnepekhez, 1530 márciusában vették ki az ünnepek felsorolása közül a szentek ünnepnapjait és a Märia-ünnepeket.?° A jelen munka egyik későbbi fejezetében részletesebben fogunk foglalkozni a XI-XII. század fordulóján tartott esztergomi zsinat egyik, más európai (tartományi) zsinatok végzéséhez hasonló határozatával, amely szerint a hívek évenként háromszor: Húsvét, Pünkösd és Karácsony ünnepe alkalmából tartsanak bűnbánatot és vegyenek úrvacsorát." Ma már az is egyértelműnek tűnik, hogy Karácsony szavunk nem a latin incarnatio (megtestesülés) szó magyar megfelelője," hanem ószláv eredetű, és a téli napfordulóra utal (kracsun vagy kracun jelentése: lépő, átlépő, fordulónap; napforduló), és jelölhette mind a téli, mind a nyári napfordulót, amit a különféle népek, vallások és kultúrák különböző módon, de egyaránt megünnepeltek.?? A karácsonyfa ma már a Karácsony elengedhetetlen kelléke és része, német protestáns eredetű szokás? és a ferences eredetű jászol(állítás) ellensúlyozására szolgál(t). Egyes (naiv) eredetmagyarázatok egyenesen Luther Mártontól eredeztetik a karácsonyfa állításának szokását, miszerint ő egyszer sétája közben jó és szép gondolatnak találta azt, hogy egy behavazott zöld fenyőt vigyen be a lakásába, és azt gyermekeinek feldíszítse. A karácsonyfa állításával kapcsolatos legkorábbi adataink elsősorban a német kultúrából vannak, legkorábban a XVII. századtól; ekkor még a karácsony fája Európa-szerte a jobbágyok által a földesúrnak járó adót jelentette. Feltehetőleg igaz, hogy a karácsonyfa éppúgy, mint a későbbi adventi koszorú egyaránt protestáns jelenség, a katolikusoknál már korábban, a XIII. századtól a jászol töltött be hasonló szerepet." Valójában egyik sem templomi tárgy vagy kellék. A karácsonyi (misztérium)játékok (bölcsőjátékok, énekek) szintén liturgikus gyökerekből nőttek ki a XI-XIII. század folyamán. Az Egyiptomba való menekülést január 14-én ún. szamarünneppel (Eselsfest) jelenitettek meg.”® 25 © PFISTER 1974, 38. 260 ZAVODSZKY 1904, 97-98., 198. 261 ZAICZ 2006, 379.; V6. pl. BoGAR 1932, 37-38. MKL VI, 178. Vô. BoGAR 1932, 37-38. Érdekes, hogy BABIK 1891, 526. viszonylag korán már azt képviselte, hogy a Karácsony nem a latin incarnatio szóból ered, hanem szláv átvétel. 263 Vö. LEEUWEN 2009, 138-139. 264 A jászol állítását Assisi Ferencre vezetik vissza, aki 1223-ban „bölcsöünnepet” (Krippenfeier) tartott. A bölcsőállítás elterjedése a XVI. századtól rohamosan terjedt, a XVIII. században került bele a családi ünneplés hagyományába. BIERITZ 2005, 199.; LEEUWEN 2009, 140. BIERITZ 2005, 200. 2 26: 8 26: a
