OCR
5. KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR akkoriban egyre egyetemesebbé kezdett válni. A keresztyének számára a szoláris monoteizmus, valamint a szír gyökerü Sol Invictus kultusza valójában elfogadhatatlannak minősült,!§? H. CHADWICK szerint , a szoläris monoteizmusböl [...] kereszténységbe való átmenet nem járt nehézséggel [...].""" Meglátásom szerint éppen ezért nem beszélhetünk a római, birodalmi-politikai érdekű kultusz és ünnep egyszerű keresztyén , helyettesítéséről". RATZINGER szerint ez az elmélet ma már nem tartható, a teológiai motivációjú időpontmeghatározás kozmikus és teológiai kontextusa tette lehetővé, hogy a napkultusz szimbólumait az ünnep teológiájába bevonják: Krisztus születése az új napfelkelte (naptámadat vö. Lk 1,78) kezdete," az igazságosság napjának (Alexandriai Kelemen) felragyogása, "" az igazi világosság (Sol iustitiae) születése." BARSI Balázs magyarázata szerint a december 25-e keresztyén megünneplésének tényét nem kell úgy értelmeznünk, hogy azzal az amúgy is hanyatlóban lévő, kiüresedő párhuzamos ünnepet akarták kiszorítani vagy helyettesíteni." A feltehetően a III-IV. század táján keletkezett, híres római sírmozaik (vatikáni nekropolisz) ábrázolását is inkább apologetikus jelleggel, mintsem kvázi szinkretista megnyilvánulásként kell értékelnünk. Ezen a mozaikon Krisztus mint az egeken harci szekérrel áthatoló , napisten" látható." A korabeli és népszerű kultuszok, valamint a Sol Invictus ünnepével kapcsolatban a teológiai és ünneptörténeti munkákban általában elsikkad az a tény, hogy igazából III. századi valós és párhuzamos történésekről, ütközésről van szó a császárok és a Birodalom, valamint a keresztyénség életében. Úgy tűnik, hogy Konstantinig a keresztyén atyák és apologéták hiába bizonygatják, hogy ők alapvető tisztelettel viseltetnek a Birodalommal szemben, szolidárisak és sajátos kontinuitásban állnak az ő filozófiai és kulturális hagyományaikkal, és nem a Birodalom kárát akarják. Mindez összefüggésbe hozható a keresztyénség birodalmi és politikai helyzetének, valamint megítélésének az adott korszakban tapasztalt változásaival is. Az ünnep apologetikus jellege, amely a liturgikus ünneplésben és a prédikációkban nyilvánult meg, nem csupán a környező pogány világgal szemben jelentkezett, hanem a keresztyénségen belüli, Krisztus istenségét és emberségét 183 Vö. ELIADE 2006, 529-530. 181 CHADWICK álláspontja szerint a keresztyénség átvette ezt a fennálló kultuszt, ezért nem ütközött nehézségbe az átmenet. CHADWICK 2003, 116. 185 RATZINGER 2002, 97-98.; HAFENSCHER 2010, 306. 186 CHADWICK 2003, 116. 187 DoLHAI 2001, 158. 188 BARSI 1999, 89-90. DOLHAI Lajos inkább a pogány ünnep kiszorításáról és keresztyén tartalommal való megtöltéséről beszél. DOLHAI 2001, 158. 189 V6. CHADWICK 2003, 116. 141