Seite 124 [124]
OCR
5. KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR epifánia ünnepéig"." 581-ben vagy 583-ban a Concilium Matisconense (vagy máconi zsinat)" az egész országra nézve előírta, hogy Marton Quadragesimajat, azaz negyvennapos böjtjét meg kell tartani, böjtöljenek egészen Karácsonyig hétfőn, szerdán és pénteken, az istentiszteleti rend pedig a nagyböjti rend szerint tartassek.‘” Az előkészületi időszak fokozatos terjedésével és adaptációjával számolunk: az V. század közepén Ravennából vannak adataink, a VI. századtól Rómában eleinte hat vagy öt adventi vasárnapról tudunk, amit I. Gergely (t604) négyre csökkentett." Aranyszavu Péter (vagy Petrus Chrysologus; kb. t450),° Ravenna érseke az uralkodó provinciáiban tett látogatásának (adventus) képével szemlélteti Krisztus világra való eljövetelét (adventus Domini), azaz születését. Feltételezik, hogy az ő idejében még nem volt elkülönített Advent." A böjtöt fokozatosan redukálták a böjti napokra, majd később megszűnt." A kialakulás és megszilárdulás folyamata kb. a VII. századra záródott le, és így a Húsvétot előkészítő időszak mintájára a Karácsonyt is bevezeti egy előkészítő időszak, az Advent, amely feltehetően a Pünkösd és a Karácsony közötti időszak üdvtörténetileg meghatározott periódusát is hívatott bevezetni." Egyelőre nem lehet pontosan kideríteni, hogy mióta használják az Advent nevet a karácsonyi előkészület leírására, mintegy az időszak lényegének kifejezésére. Advent a keresztyén ünnepek fiatalabb rétegéhez tartozik, amennyiben ezt egy mintegy másfélezer éves gondolatiságról és gyakorlatról egyáltalán így kimondhatjuk. A Krisztus-várás öröme és feszültsége már az első keresztyének létét és hitét is erősen meghatározta; az adventi idő azonban az ünnepre készülés közösségi és intézményes formája kívánt lenni, amelyben egyszerre emlékezünk arra, hogy régen várták a Krisztust, mi pedig visszavárjuk Őt. E vonatkozásban az adventi idő összekapcsolódik és egységet alkot a liturgikus évkör végével. Az ünnepi időszak történeti keletkezésének, adaptációjának sokrétűségét és összetettségét mutatja az, hogy a nyugati-latin egyház (beleértve a protestantizmust) négy hetes, az András apostol (vö. Jn 1,35-42) napjához közelebb eső 65 ÓÍ V., 62.; BARsI 1999, 99. Vö. RApó 1957, 25. szerint december 16-től kezdve Epifániáig. 66 BARSI 1999, 99. szerint a zsinat 530-ban volt (?). 6? UNGHVÁRY 1934, 32.: ,ut singulis hebdomadis a S. Martini festo, usgue ad natale Domini, secunda, quarta et sexta feria jejunetur, et Quadragesimali ordine Sacrificia debeant celebrari.” Vô. Lonovics 1857, 2-3.; MACLEOD 1966, 104-105.; BarRsI 1999, 99.; FÜRST 2008, 61. 68 LTHK I., 171-172., BrERITZ 2005, 204.; MACLEOD 1966, 105. © V6. VANYO 2004, 396. 70 V6. EBL, 118. 71 Bop 1786, 31-32.; MIHALYFI 1933, 115-119.; UNGHVARY 1934, 30-35.; HAFENSCHER 2010, 330-331. 7 „So entsteht allmählich der »Advent«, von dem wir schon hörten, daß er vielleicht den Anfang einer heilsgeschichtlich geprägten Periodisierung der Zeit zwischen Pfingsten und Weihnachten bilden sollte.” KLAUSER 1965, 91. Vö. KLAUSER 1965, 52. 123
