Page 123 [123]
AZ EGYHÁZI ÉV
Francia földön Tours-i Gergely (538-594)"" a VI. században feljegyezte
Perpetuus tours-i püspök 480 körül kiadott rendeletét, hogy Márton" naptól
(november 11.) kezdve, a Húsvét előtti nagyböjti időszakra emlékeztető előké¬
születi időt tartsanak egészen Karácsonyig, és ekkor egyházmegyéjében min¬
den hívő böjtöljön szerdán és pénteken."" Más források hetenkénti háromszori
böjtröl beszélnek."
, Krisztus megjelenésének hosszúra nyújtott ünneplése a keresztény kelta lel¬
kiség miszticizmusából fakadt Galliában" — írja RApó Polikárp."? Ha november
11-től január 6-ig a szombatokat és a vasárnapokat nem számoljuk, akkor pon¬
tosan 40 böjti-elökeszületi napot kapunk (vö. Quadragesima sancti Martini). Ez
a gyakorlat összefüggésbe hozható azzal, hogy Vízkereszt/Epifánia szintén a ke¬
resztség kiszolgáltatásának egyik hagyományos és fontos időpontja volt a korai
évszázadokban, így Márton napon eredeti értelme szerint az Epifánia ünnepére
való nyolc hetes Advent, ill. böjtölés vette kezdetét (Márton-böjt, Martinsfasten).
Márton nap a , világi" közigazgatásban (adózási időszak, piac- és vásártartás stb.)
is fontos szerepet játszott Európa-szerte, valamint az evangélikus keresztyének
számára Luther Márton névnapja miatt is jeles nap november 11. Az előestét
több helyen ökumenikus fényprocesszióval ülik meg."
A nyugati egyház területén az V. század végétől terjed el a november 11-től
Karácsonyig tartó böjtölés gyakorlata, és a korai hat és/vagy öt , adventi vasár¬
nap" száma fokozatosan lecsökken négyre, ami a nyugati egyházban általánosan
elterjedt.
A tours-i zsinat 567-ben? előírta a szerzeteseknek, hogy december 17-től egé¬
szen Karácsonyig naponta böjtöljenek. A Karácsony előtti kilenc nap, Advent
második fele külön hangvételű szakasz mind a mai napig."" Ez utóbbi rendelkezés
előzményeként tartható számon a zaragozai zsinat (380) 4. kánonja, amely köte¬
lező jelleggel elrendelte a híveknek a napi templomlátogatást , december 17-től
55 VANYÓ 2004, 192.
Tours-i (Szent) Márton pannóniai (szombathelyi) születésű aszkéta, püspök (316/317-397)
feltehetően az első olyan személyek egyike, akit nem vértanúsága, hanem népszerűsége miatt
vettek fel a keresztyén (liturgikus) naptárba, sőt a VI. században a római naptárba is bekerült
emléknapja. Vö. KLAUSER 1965, 90.; BIERITZ 2005, 179.
RADpó 1957, 26. szövegközlése szerint , hetenként háromszor kell böjtölni." Vö. Barsı 1999, 99.
58 Vö. BARSI 1999, 99.; BIERITZ 2005, 203.
59 RADpó 1957, 11-12. Vö. RApó 1957, 24-25.
60 RADÓ 1957, 26-27.
61 BIERITZ 2005, 179., 203-204.
62 LEEUWEN 2009, 134. Vö. OSKAMP-SCHUMAN 2001, 121.
6% MACLEOD 1966, 104. 565-re datálja.
64 Pl. Ó antifónák. Vö. LTHKI., 171.; BOGÁR 1932, 48.; BARsi 1999, 99.; HAFENSCHER 1999, 143.;
BIERITZ 2004, 77.; DOBSZAY 2004, 164-165.; BERGER 2008, 4.; DOLHAI 2016, 54-55.
122