Oldal 117 [117]
AZ EGYHÁZI ÉV
A Húsvét hangsúlya és elsőbbsége onnan is leolvasható a liturgikus naptár¬
ban, hogy a karácsonyi ünnepkör kivételével (kb. 6-7 hét) a Vízkereszt utáni
vasárnapok számától és a Böjtelő időszakának elhelyezkedésétől kezdve egészen
az egyházi év végéig, Örökélet vagy Örökkévalóság vasárnapjáig a vasár- és ün¬
nepnapok helyét és számát az adott év Húsvétja határozza meg. A két ünnep¬
kör összetalálkozása az eltérő meghatározás és datálás miatt az ünnepkörök
összeütközéséhez vezet, amiből pedig nyilvánvalóvá lesz a húsvéti ünnepkör
elsőbbsége."
AZ EVKEZDET KERDESE
Szükségesnek látszik, hogy e helyen szóljunk az évkezdet problémájáról, hiszen
ahogyan e munkában többször utalunk rá, az évkezdet és annak értelmezése
igen különböző volt az ókori világban. A január 1-i római újév ellenére a kora
középkortól a keresztyének , nagy meglátogattatásuk", ill. a nagy Király eljövete¬
lének emlékezetéhez kötötték évkezdetüket, ami egyben időszámításunk kezdete
is. Krisztus fogantatásának dátuma (március 25.) mellett Urunk születésének
napja jelölte az esztendö kezdetöt (ab incarnatione Domini, a nativitate Domini).”
A liturgikus könyvek elrendezése Európa-szerte hosszú ideig változó képet
mutatott. A XI. szäzadban keletkezett Szelepcsenyi-ködex Hüsvettal,!° a Ha¬
hóti kódex (XI. század vége)" sanctoraléja Szilveszter napjával, a Pray-kódex
(XII. század vége)" Karácsony vigíliájával kezdődik." A X-XI. század folyamán
magyar területen is megjelenik, majd a XII. századtól általánossá válik, hogy
a szertartáskönyvek Advent első vasárnapjával kezdődnek," amit a liturgikus
praxisból kinövő évkezdetként foghatunk fel." A bizánci, így az ortodox egy¬
házak liturgikus gyakorlata más előképekre megy vissza, ezért is különbözik
a nyugati világ és a nyugati egyházak évkezdeteitől, ill. évkezdetétől.
4 Vö. BIERITZ 2005, 187-188.
5 Vö. BOGÁR 1932, 70.
Szelepchényi-kódex (vagy Szelepcsényi-kódex) 1060-83 táján keletkezett evangelistarium,
észak-francia példányról másolták Magyarországon a garamszentbenedeki monostor hasz¬
nálatára. Vö. RApó 1939, 352-412.; MKL XII., 765.
7 MKLIV. 475.
18 MKL XL, 247-248.
1 V6. OSKAMP—SCHUMAN 2001, 121.
20 Vö. BOGÁR 1932, 70. LEEUWEN 2009, 137. szerint nyugaton a XIII. századtól vált általánossá
ez a gyakorlat.
2 Vö. TALLEY 1991, 80.
116