Oldal 113 [113]
AZ EGYHÁZI ÉV
életvitelt folytató ember önnön szabadságának fellélegzését éli át, ami nem
is feltétlenül a megszokott környezetből való kimozdulást jelenti (kirándulás,
szellemi művelődés, szellemi-lelki kikapcsolódás), hanem a business álszabad¬
ságának megragadását, ahol úgy tűnik, hogy az ember a két keze munkájával,
tudásával, rabszolgamunkájával megszerzett pénzét, vagyonát a saját érdekében
szabadon költheti el. Eközben korunk panteonjai, azaz plázái kultuszi környe¬
zetet teremtenek lenyűgöző méreteikkel, ,,titkaikkal”, a teljesseg kinälatäval,
ill. pontosabban: latszataval.
Civilizációs betegség egyúttal az is, hogy a vasár- és ünnepnapok relaxáció¬
val és pihenéssel egybekötött megszentelése a mindennapok ritmusának meg¬
törésével együtt megszűnt. Az emberek tulajdonképpen előre leélik életüket,
amit az ún. civilizációs betegségek sokasága, valamint középkorú, életerős vagy
éppen csak nyugdíjba vonult emberek gyors halála is mutat. A boltok nyitva tar¬
tásának megszüntetése vagy korlátozása önmagában véve nem fog több embert
a templomba vezetni vagy terelni, még ha a pihenéshez való jog az általános
emberi jogok közé tartozik, és a jóléti szekularizált államok és törvényhozások
sokkal komolyabban érvényesítik a heti általános pihenőnapot, mint ahogyan
ezt a mi országunkban tapasztaljuk. Az elmúlt években is többször lehetett
hallani az általános nyitvatartási tilalommal szemben, hogy az hány százalékos
nemzetgazdasági bevételcsökkenést jelentene. Ugyanez az érv új állami mun¬
kaszünettel egybekötött ünnepek megalkotásával szemben is, habár lehetőség
lenne az állami munkaszüneti napok, ill. ünnepek átszervezésére is.
112