Oldal 107 [107]
AZ EGYHÁZI ÉV
a keresztyén papság nevezte el a hétköznapokat feriáknak, mivel a papság
számára nem csupán a vasárnap az ünnep, hanem mindig ünnep van, ezért
szüntelen kell szolgálni Istent." Az itt idézett gondolat eredetének alaposabb
vizsgálatára a jelen munkában nincs módunk, de a hétköznapok teológiai és
ünneptörténeti vizsgálatával mindenképpen szükséges lenne részletesebben
foglalkozni.
A zsidó naptárban a hétköznapokat szombathoz viszonyítva számozták,
nem istensegekröl és Egitestekröl nevezték el;'*° a prima Sabbati a vasärnap,
a secunda Sabbati pedig a hétfő. Már az elnevezés szempontjából is kiemelke¬
dő és szembetűnő, hogy egyetlen napnak van , saját neve" a héten: a teremtés
rendjéből fakadóan és azt imitáló módon hetenként visszatérő szombatnak,
a nyugalom napjának.
A hagyományos, ősi keresztyén napszámítás a vasárnapot (- a hét első napja)
tette meg főnapnak, éppen ezért a hétfő: feria secunda, kedd: feria tertia; szom¬
bat pedig maradt Sabbatum. Bop Péter szerint az égitestekről nevezett napok
zsidó szokás szerinti számozását Szilveszter római pápa vezette be."
Liturgiatörténeti szempontból meg kell állapítanunk, hogy a hétköznapok¬
nak általában nem volt saját miséjük, ill. propriumuk, amennyiben nem esik
ezekre valamilyen ünnep. Ilyen esetben a megelőző vasárnapi istentiszteleti
szövegeket vették alapul. Ez alól az általános megállapítás alól kivétel Nagyböjt,
amely összes feriája éppenséggel az ősiség és liturgiatörténeti összefüggések
miatt saját ,misével", azaz propriummal rendelkezik."? Ugyanezt figyelhetjük
meg a kántorböjtök és a keresztjáró napok esetében is.
Az ókori és zsidó idő-, ill. napfelfogás a keresztyén (hétköz)nap rendszerét,
gyakorlatát is alapvetően befolyásolta. Feltűnő, hogy a teremtési elbeszélésben
is konzekvensen azt olvassuk a teremtés napjainak lezárásaként, hogy így lett
este és reggel a teremtés első hat napján (vö. 1Móz 1). A reggel és az este nem
csupán az ,átlagos" nap, hanem a liturgikus nap/idő sarokpontjait is képezte
úgy a zsidóságban, mint a keresztyénségben. Éppen ezért az ,átlagos" nap is
bír liturgikus karakterrel.
A liturgikus idő- és napszemlélet szerint a nap, így az ünnep már a mi fo¬
galmaink szerinti előestén kezdődik"? (egyúttal minden megkezdett nap egész
napnak szamit!**), ami mara magyar református liturgikus kontextusban tulaj¬
29 MIHALYFI 1933, 83-84.; UNGHVARY 1934, 25.; MKLIV., 802.; RAD6 1957, 16-17.; BOGÁR 1932,
75-76.
130 Vö. pl. HAHN 1983, 43., 65-73.; MACLEOD 1966, 99.
181 Bop 1786, 23.
132 KLAUSER 1965, 90.
133 Vö. KLAUSER 1965, 12.; SÖRÖS 1904, 91.; BoGÁR 1932, 14-15.; VÁRNAGY 1999, 377.
134 Krisztus harmadik napon való feltámadását és három napos síri nyugalmát sem 3x24 óra
106