Page 106 [106]
OCR
4. VASÁRNAP, ÚRNAPJA; A HÉT NAPJAI liturgiai és egyházjogi értelemben az ünnepek egybeesésének (occurrentia festorum) és az ünnepnapok összetalálkozásának (concurrentia festorum) eseteit. A második esetben az egyik ünnep vége és a másik kezdete a kérdés, azaz az, hogy hogyan , találkoznak" avagy , érintkeznek" az ünnepnapok. A keresztyén liturgikus hagyomány tehát megalkotta az ünnepek összetalálkozásakor alkalmazandó elveket, amit a liturgikus jog pl. a római katolikus egyházban adaptált. Az alapelv az, hogy egy napon csak egy ünnepet lehet megülni. Mindig a nagyobb rangú, prioritást élvező ünnep , győz"."" Heortológiai és liturgi(k)ai szempontból létező kategória még az ünnep áthelyezése (translatio) valamilyen okból egy másik napra. Protestáns szempontból és klasszikus liturgiai értelemben a fent említett jelenségekre csak viszonylag kevés alkalommal kerül(het) sor. Ünnepek áthelyezése, azaz a történetileg hagyományozott naptól különböző időpontban történő ünneplése ritkán jelentkezik, leginkább Reformáció napja esetében jellemző. Vízkeresztet nem ünneplik a gyülekezetek, Mennybemenetel ünnepét pedig a napján ünneplik vagy nem tartanak istentiszteletet. Az ünnepek összetalálkozásának vagy egybeesésének kérdése sem túlzottan bonyolult, ugyanis pl. a vasárnapra eső december 24-e esetében egyértelmű, hogy — amennyiben az adott év felosztása alapján úgy alakul — az Advent IV. vasárnapja, azonban a liturgikus időszemlélet miatt naplemente után már Karácsonyt, ill. annak (elő) estéjét tartjuk. Ezt a szemléletet Nagyszombat és Húsvét találkozása esetén is jó lenne érvényesíteni. A farsang kategóriája alatt összemosott VÍzkereszt utáni és Böjtelői időszak találkozása"? is Húsvét prioritása alapján alakul: a Böjtelő és Nagyböjt időszaka sérthetetlenül megmarad, míg a VÍZkereszt utáni időszak hossza ennek megfelelően alakul. Szükséges röviden szólnunk az istentiszteleti gyakorlat szempontjából szinten jelentöseggel birö hetköznapokröl is. A liturgikus nyelvhasznälatban a hetköznapokat hagyományosan feriáknak (feriae) nevezzük. Eredeti értelemben a feria szó a régi rómaiaknál hivatali és munkaszünetet jelentett, állítólagosan maius, Duplex, Semiduplex, Simplex. Tárgyukat, ill. tartalmukat tekintve megkülönböztettek elsőrendű (festa primaria) és másodrendű ünnepeket (festa secundaria). A vasárnapok liturgikus felosztására alkalmazták a nagyobb vagy kiváltságos (dominicae maiores vagy privilegiatae) és kisebb vasárnapok (dominicae minores) besorolást is. Vö. RIPPEL 1754, 404-405.; MIHÁLYFI 1933, 78-97.; UNGHVARY 1934, 75-79.; BIERITZ 2005, 183-184. A liturgikus napokat a következő kategóriákba sorolhatjuk: vasárnap (dominica); főünnep (sollemnitas); ünnep (festum); kötelező emléknap (memoria obligatoria); tetszés szerinti emléknap (memoria ad libitum); nyolcad alatti nap (dies infra octavam); kéznap (feria); vigilia. VÁRNAGY 1999, 377., 458-460. 27 MıHÄLYFI 1933, 109-114.; UNGHVÄRY 1934, 21-24., 75-79.; BOGÄR 1932, 74. 128 Vö. GAÁL 1994, 34-35. 105
