Oldal 103 [103]
AZ EGYHÁZI ÉV
Sonntag, mivel Krisztus az igazi, valódi Nap, Sol Salutis, azaz az üdvösség Nap¬
ja), a román, ill. újlatin nyelvekben azonban a latin dies Dominica változatai
rögzültek (vö. spanyol: domingo). A germán nyelvekben a bolygók elnevezésében
rejlé latin istennevek german megfeleldit alkalmaztak.'”
A keresztyén egyház megkísérelte ellensúlyozni a hét napjainak bolygók sze¬
rinti elnevezését, ami pogány örökségnek számított. Különösen a keleti (görög)
egyházban sikerült ezt a rendszert a napok szämozäsäval felülirni.'!'? A keleti
egyházi kultúrával való érintkezés miatt a magyar nyelvben is érezhetjük ennek
hatását.
Feltehetően szláv hatásra alakult a hét közepének német (Mittwoch) és ma¬
gyar (szerda) neve. A hét napjainak későbbi számítási rendszerét és szláv nyelvi
hatását őrzi a magyar nyelv. A hétköznapok nevei tulajdonképpen más nyelvek¬
hez hasonlóan (pl. görög, héber) számnevek, " a hétfő és a kedd (első és második
nap) fordítások, a többi három pedig egyszerű átvétel." A szombat a Sabbat
átvétele görög közvetítéssel, a vasárnap pedig ősi perzsa eredetű, oszmán-török
közvetítéssel a magyar nyelvbe kerülő elnevezés." Nyilvánvaló, hogy a magyar
nyelvben már a feltámadás napja (vasárnap) után számolják a napokat, mint
ahogyan a héberek a szombat után. Ez a zsidóság és a keresztyénség fokozatos
és folytonos elválásának tényével, a feltámadás napjának egyre hangsúlyosabbá
válásával magyarázható, és egykor éppúgy, mint manapság szintén bonyodal¬
makat okoz(ott).
A IV. századra a vasárnap lett az ünnep, ami hasonló jelentőséggel bír(t),
mint a Sabbat. A vasárnap gyakorlatilag átvette a szombat szerepét és helyét,
még ha a szombat és a vasárnap mint nyugalomnap teológiai azonosítása bo¬
nyolult, problémás és a korai időkben nem annyira kézenfekvő, mint a későbbi
évszázadokban.
A nemzetközi egységesítések következtében ma már általánosnak nevezhe¬
tő, hogy a , hét első napja" a hétfő: mindenféle táblázatok, naptárak, rendsze¬
rek az egyértelműség kedvéért ezt követik, amivel az év heteinek számozása
11.
DS
Vö. CHADWICK 2003, 118-119.
43 CHADWICK 2003, 118-119.
M Ide számítom még a latin liturgikus nyelvet is, ahol a dies Dominicát követte a hétköznapok
elnevezéseként (lásd lentebb) a feria secunda, tertia, guarta, guinta sexta, valamint a dies
sabbatinus/Sabbati. Esetlegesen a két diest is nevez(het)ték feria primának és feria septimának.
Vö. BÉKÉSI 2006, 17-18.
115 Vö. BABIK 1891, 276-277.
16 A kifejezés feltehetően még a pogány korból ered, a vásározásra, vásártartásra vonatkozott, és
összefüggésbe hozható a más nyelvekben is létező bazár szóval. Vö. ZAicz 2006, 902.; BABIK
1891, 274., 277-278. Ősi szokás az ünnepnapon való összegyülekezés és vásártartás. Adta magát
az üzleti helyzet, a ,kalmárkodás" lehetősége (vö. Jak 4,13). Vö. Bop 1786, 21-22.
a
102