Oldal 96 [96]
OCR
4. VASÁRNAP, ÚRNAPJA; A HÉT NAPJAI a földművelést megengedte, tehát nem lehet azt ebben a korban az általános munkaszünettel azonosítani. Egy Zágráb közelében megtalált felirat szerint Konstantin változtatott azon a régi szokáson, miszerint hét napi munkavégzés után a nyolcadik napon tartottak vásárt. A piactartás egyúttal átkerült vasárnapra," később vásárokat és népünnepélyeket is vasárnap tartottak."" Az először Róma városára korlátozott hetedik napi nyugalom a VI. századra az egész Birodalomban elterjedt." Ez a rendkívüli innováció"? a keresztyén kultusz és kultúra átfogó terjedését és meggyökereződését mozdította elő, aminek természetesen a császár politikai törekvéseit is támogatni kellett." Nehéz megítélni, hogy mindebben mennyi volt a teológiai, keresztyén hitvallási motívum és/vagy az államhatalmi-politikai célkitűzés és eszköztár — ahogyan az utóbbit általánosságban hangsúlyozni szokták." Minden bizonnyal nem lehet csupán birodalmi-politikai eszközként értékelni ezt a lépést, még akkor sem, ha kihatásában mindenképpen akként jelentkezett." 337-ben ezt a rendelkezést megerősítés követte, amely a vasárnapi — mint állami szünnapon - érvényes munkatilalmat terjesztette ki, hogy ezáltal a kultikus kötelezettségeknek mindenki eleget tudjon tenni." Ezt Valentinianus, Teodosius és Arkadius 389-ben megerősítette, majd Leo és Authemius 469-ben: , Az Úr" napját ollyan betsületes és ízent napnak tartjuk, hogy az mindenféle dolognak végben-vitelétől üres légyen."" Áltanosságban megállapítható, hogy a nyugalom vagy munkatilalom a VI. században vált a vasárnap megtartásának lényeges elemévé." A későbbi korokban egyre jobban felerősödött a munkatilalom kazuisztikus szabályozása, a vasárnapra vonatkozó parancsolatok, ill. tilalmak részletezése," amit pl. már a XI. századi, valamint további korai magyar törvénykönyvekben is láthatunk." Feltehetően a népek krisztianizálásával összefüggő középkori európai rendelkezések nyomán született meg kb. a XVI. 66 CHADWICK 2003, 118. Vö. Csiky 1895, 7.; KLAUSER 1965, 87.; MACLEOD 1966, 100.; DOLHAI 2001, 157.; BIERITZ 2005, 61-62.; LEEUWEN 2009, 40.; MEYER-BLANCK 2011, 144.; KADAR 2013, 50. 6&7 LEEUWEN 2009, 40. 68 MEYER-BLANCK 2011, 145. © A hét mint olyan egyrészről a korábbi csillagászati szimbólummal áll összefüggésben és a keresztyénség elterjedésével valt altalanossa. V6. CHADWICK 2003, 118-119. 70 Bop 1786, 19.; CULLMANN 1992, 20.; VARNAGY 1999, 382.; BIERITZ 2004, 76-77.; FURST 2008, 56. 7 MIHALYFI 1933, 76.; v6. CULLMANN 1992, 11. ,De ahogy [Konstantin] megtérését nem értelmezhetjük a kegyelem belső megtapasztalásaként, a machiavellisztikus ravaszság cinikus tettének sem tekinthetjük." CHADWICK 2003, 115. 73 BIERITZ 2004, 77.; BIERITZ 2005, 62. 74 BoD 1786, 20. 75 BIERITZ 2005, 62. 76 BIERITZ 2005, 61-63. Vö. Csıky 1895, 7-8., 26-27. 77 Bop 1786, 20., 22-23. és BIERITZ 2005, 63. is megemliti ezeket.
