Oldal 96 [96]
4. VASÁRNAP, ÚRNAPJA; A HÉT NAPJAI
a földművelést megengedte, tehát nem lehet azt ebben a korban az általános
munkaszünettel azonosítani. Egy Zágráb közelében megtalált felirat szerint
Konstantin változtatott azon a régi szokáson, miszerint hét napi munkavégzés
után a nyolcadik napon tartottak vásárt. A piactartás egyúttal átkerült vasár¬
napra," később vásárokat és népünnepélyeket is vasárnap tartottak."" Az elő¬
ször Róma városára korlátozott hetedik napi nyugalom a VI. századra az egész
Birodalomban elterjedt."
Ez a rendkívüli innováció"? a keresztyén kultusz és kultúra átfogó terjedését
és meggyökereződését mozdította elő, aminek természetesen a császár politikai
törekvéseit is támogatni kellett." Nehéz megítélni, hogy mindebben mennyi
volt a teológiai, keresztyén hitvallási motívum és/vagy az államhatalmi-politi¬
kai célkitűzés és eszköztár — ahogyan az utóbbit általánosságban hangsúlyozni
szokták." Minden bizonnyal nem lehet csupán birodalmi-politikai eszközként
értékelni ezt a lépést, még akkor sem, ha kihatásában mindenképpen akként
jelentkezett." 337-ben ezt a rendelkezést megerősítés követte, amely a vasárnapi
— mint állami szünnapon - érvényes munkatilalmat terjesztette ki, hogy ezáltal
a kultikus kötelezettségeknek mindenki eleget tudjon tenni." Ezt Valentinianus,
Teodosius és Arkadius 389-ben megerősítette, majd Leo és Authemius 469-ben:
, Az Úr" napját ollyan betsületes és ízent napnak tartjuk, hogy az mindenféle
dolognak végben-vitelétől üres légyen."" Áltanosságban megállapítható, hogy
a nyugalom vagy munkatilalom a VI. században vált a vasárnap megtartásának
lényeges elemévé." A későbbi korokban egyre jobban felerősödött a munkati¬
lalom kazuisztikus szabályozása, a vasárnapra vonatkozó parancsolatok, ill.
tilalmak részletezése," amit pl. már a XI. századi, valamint további korai ma¬
gyar törvénykönyvekben is láthatunk." Feltehetően a népek krisztianizálásával
összefüggő középkori európai rendelkezések nyomán született meg kb. a XVI.
66 CHADWICK 2003, 118. Vö. Csiky 1895, 7.; KLAUSER 1965, 87.; MACLEOD 1966, 100.; DOLHAI 2001,
157.; BIERITZ 2005, 61-62.; LEEUWEN 2009, 40.; MEYER-BLANCK 2011, 144.; KADAR 2013, 50.
6&7 LEEUWEN 2009, 40.
68 MEYER-BLANCK 2011, 145.
© A hét mint olyan egyrészről a korábbi csillagászati szimbólummal áll összefüggésben és a ke¬
resztyénség elterjedésével valt altalanossa. V6. CHADWICK 2003, 118-119.
70 Bop 1786, 19.; CULLMANN 1992, 20.; VARNAGY 1999, 382.; BIERITZ 2004, 76-77.; FURST 2008, 56.
7 MIHALYFI 1933, 76.; v6. CULLMANN 1992, 11.
,De ahogy [Konstantin] megtérését nem értelmezhetjük a kegyelem belső megtapasztalása¬
ként, a machiavellisztikus ravaszság cinikus tettének sem tekinthetjük." CHADWICK 2003, 115.
73 BIERITZ 2004, 77.; BIERITZ 2005, 62.
74 BoD 1786, 20.
75 BIERITZ 2005, 62.
76 BIERITZ 2005, 61-63. Vö. Csıky 1895, 7-8., 26-27.
77 Bop 1786, 20., 22-23. és BIERITZ 2005, 63. is megemliti ezeket.