Page 95 [95]
AZ EGYHÁZI ÉV
nézve harmadik nap, a keresztyén hit és kérügma számára Krisztus halála és
feltámadása egymástól elválaszthatatlan események. Az ókori, biblikus fel¬
fogás szerint a dolgok három nap alatt dőlnek el (néhány fontosabb bibliai
hely: 1M6z 22,4; 2M6z 15,22; 19,11; Hés 6,2). Isten azonban negyedszer is
szól Sámuelnek (1Sám 3), a tizenkét éves Jézust ,három nap múlva" találták
meg szülei a Templomban (Lk 2,41kk.), Lázárt , negyednaposan" támasztja fel
Jézus"" (Jn 11)." A keresztyén vasárnap a ,,teremtésbe vetett hit összhangja" is
egyben, a Jézus halálát követő harmadik nap egyben a hét első napja is, amikor
Isten a világosságot teremtette."? Fontos a teremtés első napjára való utalás,
az ezzel való párhuzam is." Isten ezen a napon választotta szét a sötétséget és
a világosságot, ,ugyanezen a napon támadt fel Krisztus, akit Saturnus napja
előtt feszítettek keresztre, majd a következő napon, a Nap napján jelent meg
tanítványainak [...].”°°
A vasárnapot számos névvel illették." A szakirodalom alapján a jobban és
kevésbé ismert elnevezések közül álljon itt egy kisebb gyűjtemény, amely egyút¬
tal meggazdagíthatja az Úrnapja teológiai (újrajértelmezését, egyúttal segítheti
a vasárnap jelentőségéért való fáradozást: az Úr napja/Úrnapja (dies Dominicus),
a feltámadás napja (dies resurrectionis), az összegyülekezés napja, a fény napja
(dies lucis), a teremtés (kezdetének) első napja, a nyolcadik nap, az új teremtés
napja, a hét első napja, ? a Nap napja (dies Solis), ? a békesség napja (dies pacis),
a kenyér napja (dies panis), a napok királynője, fejedelme, úrnője (Regina §
Princeps Dierum, Dierum Domina) és Krisztus napja."
Konstantin 321 márciusában vezette be az Úrnapja mint kvázi hivatalos
állami, heti nyugalomnap megünneplését a napistennek szentelt napon, ami
elsősorban , ítélkezési szünetet" jelentett a bíróságokon a rabszolgák felsza¬
badításának ügyeit kivéve. A konstantini rendelet általánosságban helytele¬
nítette a vasárnapi munkát, amennyiben az nem volt elháríthatatlan, de pl.
, Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. [...] Uram, már szaga van, hiszen
negyednapos.” Jn 11,24.39
57 Vö. RATZINGER 2002, 86.; RATZINGER 2007, 89-94.
58 RATZINGER 2007, 93.
59 Bop 1786, 24.
60 VANYO 2009, 142.
61 V6. KEK 1994, 248-249.; SS 2000, 79.; BIERITZ 2005, 57-58., 64-65.
© V6. MACLEOD 1966, 99-100.
68 RATZINGER 2002, 87.; OHCW, 62.; BIERITZ 2004, 70-71.; LEEUWEN 2009, 40.; MEYER¬
BLANCK 2011, 144. RAD6 1957, 16. szerint Tertullianus Ad nationes cimü müvében és az
Apologeticumban használja a kifejezést, azonban amikor a keresztyénekhez szól, akkor
a Dominicus dies megjelölést használja. Vö. CHADWICK 2003, 116.
64 Bop 1786, 25.
65 FÜRST 2008, 55.
94