Oldal 88 [88]
OCR
4. VASÁRNAP, ÚRNAPJA; A HÉT NAPJAI Quoniam sine dominico non possumus — olvassuk egy 304-ből származó feljegyzésben, amikor az észak-afrikai keresztyénség egy kicsiny, mintegy ötven fős gyülekezetén az Úrnapja ünneplése közben rajtaütöttek a Diocletianus-féle keresztyénüldözés alkalmával. Államellenes tettük miatt, mivel , az uralkodók és császárok rendelete ellenére" cselekedtek, letartóztatták a keresztyéneket. Saturninus mint a közösség elöljárója akként válaszolt a prokonzulnak, hogy azt ünnepelték, ,ami az Úré", majd a további kérdésekre megerősítette, hogy azért cselekedtek így, ,mert az nem hanyagolható el, ami az Úré". Emeritus, a háztulajdonos, akinek a termeiben összegyülekeztek, azt felelte a firtató kérdésekre, hogy nem tilthatta meg azt, hogy házába lépjenek testvérei, mivel , az Úr napja nélkül nem lehetünk". Ezért hangzott tehát el a bekezdés elején latinul is idézett, hitvallässzerü mondat.' , Minden vasárnap Húsvét" — ez a hitvallás az ún. húsvéti vita lezárása óta erőteljesen élt a keresztyénség gondolkodásában és identitásában.? RADÓ Polikárp szerint a vasárnap , a folytontartó ünnep".? A keleti keresztyénség számára minden vasárnap ,kis Húsvét"." K.-H. BIERITZ az évkörön belüli vasárnapokat összetartozó időkörként (Zeitkreis, ciklus), mintegy idői egységként fogja fel, amely első helyen szerepel az egymással konkuráló egyházi éven belüli időkörök között. A legkézzelfoghatóbb az egész évet átfogó hét napos ritmus, amely Krisztus halálára és feltámadására emlékeztet." A hetenként visszatérő vasárnap mint Húsvét heti ciklusban való ünneplése (vö. 1Kor 11,26)" a feltámadás napjából , táplálkozott", a hét pedig a Nagyhét , halvány képévé vált"." RATZINGER 2007, 85-87.; JRGS XI., 235-236. Vö. DOLHAI 2016, 167-168. VÁRNAGY 1999, 374.; HAFENSCHER 2010, 306. RAD 1957, 14. OHCW, 24.; RaDO 1957, 16.; MACLEOD 1966, 101. V6. BIERITZ 2004, 70. Vö. BIERITZ 2005, 63. VARNAGY 1999, 378. Nn UW BR WKH He 87
