Oldal 88 [88]
4. VASÁRNAP, ÚRNAPJA; A HÉT NAPJAI
Quoniam sine dominico non possumus — olvassuk egy 304-ből származó fel¬
jegyzésben, amikor az észak-afrikai keresztyénség egy kicsiny, mintegy ötven
fős gyülekezetén az Úrnapja ünneplése közben rajtaütöttek a Diocletianus-féle
keresztyénüldözés alkalmával. Államellenes tettük miatt, mivel , az uralkodók
és császárok rendelete ellenére" cselekedtek, letartóztatták a keresztyéneket.
Saturninus mint a közösség elöljárója akként válaszolt a prokonzulnak, hogy
azt ünnepelték, ,ami az Úré", majd a további kérdésekre megerősítette, hogy
azért cselekedtek így, ,mert az nem hanyagolható el, ami az Úré". Emeritus,
a háztulajdonos, akinek a termeiben összegyülekeztek, azt felelte a firtató kér¬
désekre, hogy nem tilthatta meg azt, hogy házába lépjenek testvérei, mivel , az
Úr napja nélkül nem lehetünk". Ezért hangzott tehát el a bekezdés elején latinul
is idézett, hitvallässzerü mondat.'
, Minden vasárnap Húsvét" — ez a hitvallás az ún. húsvéti vita lezárása óta
erőteljesen élt a keresztyénség gondolkodásában és identitásában.? RADÓ Poli¬
kárp szerint a vasárnap , a folytontartó ünnep".? A keleti keresztyénség számára
minden vasárnap ,kis Húsvét"." K.-H. BIERITZ az évkörön belüli vasárnapo¬
kat összetartozó időkörként (Zeitkreis, ciklus), mintegy idői egységként fogja
fel, amely első helyen szerepel az egymással konkuráló egyházi éven belüli
időkörök között. A legkézzelfoghatóbb az egész évet átfogó hét napos ritmus,
amely Krisztus halálára és feltámadására emlékeztet." A hetenként visszatérő
vasárnap mint Húsvét heti ciklusban való ünneplése (vö. 1Kor 11,26)" a feltá¬
madás napjából , táplálkozott", a hét pedig a Nagyhét , halvány képévé vált"."
RATZINGER 2007, 85-87.; JRGS XI., 235-236. Vö. DOLHAI 2016, 167-168.
VÁRNAGY 1999, 374.; HAFENSCHER 2010, 306.
RAD 1957, 14.
OHCW, 24.; RaDO 1957, 16.; MACLEOD 1966, 101.
V6. BIERITZ 2004, 70.
Vö. BIERITZ 2005, 63.
VARNAGY 1999, 378.
Nn UW BR WKH He
87