Page 87 [87]
AZ EGYHÁZI ÉV
sorolja magyar református liturgikánk kiemelkedő alakjai közé, habár történeti
forrásaink ismeretében mindenképpen jeleskedik. Egyházi szónoklattana (1911)
a maga természetességével kezeli homiletikai szempontok szerint az egyházi
év jelenségét és jelentőségét az adott korszakra már magától értetődő ünnep¬
körökre való szűkítéssel.
Mindnyájan tudjuk ezek mellett azt, hogy a keresztyén egyház, részint bizonyos egy¬
háztörténeti események, részint bizonyos magasabb jelentőségű keresztyén gondola¬
tok és igazságok diadalának emlékezetére, meghatározott számú ünnepeket szokott
szentelni, amelyek tartósabbá teszik a hívekben a múlt iránti kegyeletet; erősítik,
emelkedettségben tartják vallásos érzelmét; azért méltán befoly a tárgyválasztásra
az egyházi év is, mint amelybe vannak épen osztva egyháztársadalmi életünk neve¬
zetesebb, ünnepiesebb alkalmai. Talán mondanunk is alig kell: mennyire visszás és
megbotránkoztató lenne, ha valaki, nem figyelve az alkalom természetére, husvéti
egyházi beszédet tartana karácsonyi alkalommal. Könnyelmű és elvnélküli eljárás,
midőn akárhány egyházi beszéd-fűzetben találhatunk ilynemű kettős ajánló-levél¬
lel útnak eresztett dolgozatokat: , Húsvéti, pünkösti, beköszöntő stb. egyházi beszéd;
közönséges alkalommal is elmondható"?
Manapság gyakran hallott és hangoztatott érv, hogy mindig Advent van, mert a
keresztyén egyház Krisztusra vár mindig; a gyülekezet számára mindig Pünkösd
van, mert a Szentlélek vezetése alatt és erőterében élünk mindig. Továbbmenve
az igazi Karácsony és az igazi Húsvét, az igazi Nagypéntek akkor van, amikor
az ember igazán átéli és megérti Karácsony, Húsvét és Nagypéntek valóságát és
üzenetét. Folytathatnánk a sort, de érezzük, hogy ezek az egyházi évben konk¬
rétan megjelenő, de az ünneplő közösség gondolataiban és hitében egységet
alkotó tények nem szolgálnak mentségül arra nézve, hogy ünneptelenségünket
és igénytelenségünket magyarázgassuk, igazoljuk, másrészről nem jogosít fel
arra sem, hogy a hittartalmakat és a közösségi ünneplést egyéni élményekhez és
premisszákhoz kössük. Az ünnep ugyanis nem az emberről, hanem elsősorban
és mindenek előtt Istenről szól."
184 MirgovIics 1911, 45-46.
135 A problémához lásd részletesebben: Diósi 2012, 99-115.
86