OCR
3. AZ EGYHÁZI ÉV FOGALMA ÉS ÉRTELMEZÉSE A külföldi reformált egyházak némelyikében, a puritán elvek győzelme következtében, ugynevezett egyházi év egyáltalában nincs, s a mi legnagyobb ünnepeink is, mint pl. karácson, husvét, pünköst, vagy egészen számkivetvék, vagy csak azon esetben tétetik rólok az egyházi beszédben némi emlékezet, ha épen vasárnapra estek. Igy van ez különösen a skót reformátusoknál, kik ezen nézetöket és gyakorlatukat, a szentirással s az apostoli egyház példájával igazolják. Ily egyházakban már, semmi nem áll ellent annak, hogy a szent könyvek, a kánon rendi szerint, folyamatos sorozatban magyaräztassanak a nep elött.'?? Nálunk azonban, miként a külföld több protestáns népeinél, százados gyakorlat és határozott törvények alapján, fenáll [sic] az egyházi év, s az azt feltételező ünnep-sorozat, mely igen szépen és helyesen a váltság munkája történeti fejlődésének főbb mozzanatait mutatja. Itt ugyan nincs helye annak, hogy ezen intézmény igazolására kiterjeszkedjünk: annyit azonban szabad legyen mégis megjegyeznünk, hogy noha erre nézve parancsolatot és példát sem a szentirásban, sem az apostoli ős egyházban nem találunk, mégis nyugodtan fentarthatjuk azt, mert sem babonára s balvéleményre nem vezet, sem az egyháznak az Ur és az ő apostolai s a reformátorok által kimutatott szellemével, céljával és érdekeivel nem ellenkezik; ez pedig a fődolog az intézmények és szertartások birálatában, nem pedig a betűk és tények rideg utánzása és alkalmazása, mely a különben igen üdvös és sok tekintetben valóban dicső puritanismus túlzása vala. Fenállván tehát és pedig méltán, az egyházi év és az ünnepek közöttünk, ha a szentirást, ezekre való minden tekintet nélkül szakadatlan sorozatban magyarázzuk: nagyon gyakran meg fog esni, hogy pl. az ádventi hetekben, melyekben a váltság munkájának előkészítéséről s kezdetéről kellene emlékeznünk, Krisztus halálát s feltámadását kell magyaráznunk a sorozat szerint, vagy olyan részeket melyeknek az egyházi év jelenére vagy igen kevés, vagy épen semmi vonatkozásuk nincs; stb. stb. Szükség tehát, hogy bűnbánati, ádventi és nagyhéti napokon, mindenkor oly részeket vegyünk fel és magyarázzunk a nép előtt, melyek a váltság munkájának illető pontjaira a legközelebbről vonatkoznak. Az ugynevezett bőjti napokat, melyeknek már a reformált egyházi elvei és gyakorlata szerint semmi legkisebb igazolhatóságuk nincs, figyelembe venni, s az egyházi évnek általunk is elfogadott pontjaihoz hasonló szabályozó erővel felruházni nem szükség, sőt nem szabad." MirkgoviIics Gyulát a kortárs liturgiai szakirodalom tudományos álláspontjának túlzott korhoz kötöttségéből fakadó értékítéletei miatt egyöntetűen nem 122 Itt ertelemszerüen a lectio continua olvasmänyrend szerinti predikäläsröl van szö, de ha figyelmesen olvassuk a sorokat, akkor az is kiderül, hogy ez az istentiszteleti felolvasás és magyarázás a bibliai kánon sorrendjében történt (!). Ezt a tényt jó lenne vitáink során szintén rögzíteni. 133 RÉVÉSZ 1859, 357.