Oldal 85 [85]
AZ EGYHÁZI ÉV
hordozza a liturgikus év, ami a megtestesülés karácsonyi és a megváltás húsvéti
ünnepkörére osztható fel. Az ünnepkörök — VÁRNAGY megfogalmazásában —
a karácsonyi, adventi, húsvéti és nagyböjti időszakokból állnak. A két ünnepkör
va liturgikus év két tartó oszlopa [sic!]”, az e kett6n ,,kiviil álló 33-34 vasárnap
az évközi idő". VÁRNAGY munkája megkísérli a II. Vatikáni Zsinat utáni római
katolikus, ill. latin rítusú naptárreform terminológiájának ötvözését a klasz¬
szikus értelemben vett, történeti egyházi év felosztásával. Ez azonban csak
részleges eredményhez vezethet, ugyanis az évközi idő mint a liturgikus éven
belül elkülönülő , egység" ezt az olvasatot valójában kevésbé teszi lehetővé.
HAFENSCHER Károly szerint a mai magyar protestáns gyakorlat az egyházi
esztendőt négy szakaszra osztja: , 1) karácsonyi ünnepkör, 2) húsvéti ünnep¬
kor, 3) piinkésd és 4) »iinneptelen félév«.” Ezt a hitoktatásban is elterjedt fel¬
osztást testvéregyházunk Liturgiai Bizottságának elnöke is több szempontból
problematikusnak tartja. Az , ünneptelen félév" szerinte is helytelen és nem
tükrözi azt a gazdagságot, amit az egyházi év második fele hordoz."? Annyit
mindenesetre szem előtt kell mindenkor tartanunk, hogy az egyházi évet és
ünnepeit nem lehet csupán a lecsupaszított ünnepnapokkal azonosítanunk,
amit végső soron , ünnepkörként" definiál a református gondolkodás. Szintén
HAFENSCHER Károly írja, hogy a református gyakorlatban az egyházi esztendő
részletesebb felosztása megszűnik, a speciális egyházi időszakok a nagyobb
ünnepek köré csoportosulnak, , liturgikus évről mégsem beszélhetünk".
ZALATNAY István a reformáció korának — helyes történelmi összefüggésbe
ágyazott és akként értelmezett — törekvéseire visszautalva megállapítja, hogy
az egyházi év eltörlésének az Úrnapja félreérthetetlen rehabilitálásával egybe¬
kapcsolt radikális szándékát , hamarosan revideálták, és visszaépült az egyházi
év sok évszázaddal korábbi lényege: az üdvtörténeti és teológiai megalapozású
esztendö.”!?!
Időben kissé visszaugorva és a jelen fejezet lezárásaként érdemes figyelnünk
REvEsz Imre figyelemreméltó megnyilatkozására is, amit egyrészről saját kora
összefüggéseiben is értelmezhetünk, de saját problémáinkra a kutatás jelen
állása szerinti korrektúrákkal is alkalmazhatunk. A böjti napokkal kapcsolatos
megállapításait pontosan ezen időszak Húsvéttal való eredeti összekapcsoló¬
dása miatt szükséges felülvizsgálnunk.
18 VÁRNAGY 1999, 379.
129 HAFENSCHER 2010, 307. Vö. HAFENSCHER 1999, 133.; SzEnÄsı 1999, 35.; LEEUWEN 2009,
121-122.
130 HAFENSCHER 2010, 308. Vö. HAFENSCHER 1999, 133.
131 ZALATNAY 2012, 46.
84