Oldal 81 [81]
AZ EGYHÁZI ÉV
A nyári-őszi vasárnapok számozása igen erőteljesen él pl. a holland protes¬
táns gyakorlatban," de szórványos korai magyar adatunk is van erre. Ennél
még ősibb, római eredetű szokás az esztendő négy részre bontása, amely az
évszakváltásokkal nagyjából összefüggésbe hozható negyedév-kezdeteket Za¬
kariás próféta mintájára böjti napok tartásával (Zak 8,19) jelölte. Az évnegyedes
böjtöket magyarul a latin kifejezes torzuläsakent keletkezett kantorböjt kifeje¬
zéssel jelölték.? A magyar nyelvben a kántorböjt értelemszerűen nem (csak)
a kántorokra vonatkozik, mivel a kifejezés a guattuor (ill. guattuor tempora)
latin szó hallás utáni magyarítása, 9 amit szakkifejezéssel évnegyedes időknek
hívunk." A jelenség mint olyan a keleti egyházban nem ismert.!? Érdekes K.¬
H. BIERITz meglátása, miszerint a reformáció századában a dél-német (svájci)
református területekre és egyházakra jellemző évi négyszeri úrvacsora (Ka¬
rácsony, Húsvét, Pünkösd, valamint szeptember első vasárnapján)" és így az
egyházi év négyosztatúsága az évnegyedes idökkel van összefüggésben."
Közös kincsként létezik, de sajnos nem használjuk az Úr féléve (semestre vagy
semester Domini) és az egyház féléve (semestre vagy semester ecclesiae) felosztást
az egyházi év két szakasza lelkületének és üzenetének kifejezésére." Az , ün¬
98 DBP 2001, 417-508.; 1217-1219.; OskAMP—SCHUMAN 2001, 122. V6. PAP 2012a, 265-276.
°° V6. RipPEL 1754, 130-132.; ZIMMERMANN 1847, 117-118.; MNL L., 361.; BIERITZ 2005, 50.
100 Pap 2011k, 8.
BERGER 2008, 129-130. Marius van LEEUWEN miivének magyar nyelvti forditasdban hasznos
és tanácsos lett volna a magyar szakkifejezések tudatosabb alkalmazása — akár fordítói meg¬
jegyzésként is. A holland eredetiben olvasható Ouatertemperdagen kifejezésből keletkezett
Ouatertemper-napok , magyar" fordítás nem használatos, nem szakkifejezés, nehezen értel¬
mezhetö. LEEUWEN 2009, 193-194. Vö. LEEUWEN 2005, 205. Ezúton hálásan köszönöm Marius
van LEEUWENnek, hogy az eredeti holland nyelvű könyvet rendelkezésemre bocsátotta.
102 VARNAGY 1999, 378.; LONOVICS 1857, 18-21.; BoGAR 1932, 41-42.
13 A jelenség részletezését lásd lentebb, a Karácsony ünnepéről szóló fejezetben.
104 BIERITZ 2005, 251. Vö. OSKAMP—SCHUMAN 2001, 111-112.
15 NEBE 1869, 40-41. A Semestre Domini és Semestre Ecclesiae kifejezést szintén használja RAvaAsz
1915, 364.
PÁSZTOR János megfogalmazásában: , [a Szentháromság ünnepe utáni] vasárnapok idősza¬
kát adventig (a naptártól függően kb. 24) szokás az egyház idejének nevezni, mivel az egyház
a három nagy ünnep eseményeinek következtében született és él. A prédikáláshoz is szempon¬
tot ad az egyház életének, növekedésének, missziójának, az élet bizonyságtételének az adott
textusok fényében való vizsgálata. Ezeknek a vasárnapoknak nincsenek hagyományos nevei.
Számokkal jelölik őket." PÁSZTOR 2002, 111. Vö. PÁSZTOR 1985, 79.
s, És most következnék [a Szentháromság ünnepének ismertetése után] a Semester Ecclesiae
az egyházi év ünneptelen felének taglalása. Mi azonban ettől eltekintünk, mert másokkal
együtt azon a véleményen vagyunk, hogy az ún. Semester Ecclesiae nem különálló rész az egy¬
házi éven belül, hanem a pünkösdi ünnepkör része, amikor odatárható a gyülekezet elé a Szent¬
lélek munkája a világban, az egyházban és a hívő ember életében." BoRoss 1988a, 65-66.
»Az egyházi év hagyományos felfogásban kétosztatú, az első felében található a három üdv¬
történeti ünnep, a karácsony, a húsvét és a pünkösd, ezért ezt az időszakot szokták sünnepes
s
10.
a
a
80