OCR
AZ EGYHÁZI ÉV A református egyház elvetette a régi egyháznak egész symbolikus rendszerét s ebben az egyházi év fogalmát is, a járulékaival együtt; de megtartotta a váltság tényére vonatkozó nagy ünnepeket, a melyek a tárgyválasztásnak a kálvinista rendszerben is helyes irányzói lehetnek, ha csak irányzó elvet látunk bennök s nem megkötő szabályt. Az ünnepi beszéd tárgya, a dolog természete szerint, nem lehet más, mint az ünnep tárgya; de a három főünnepnek hatása kiterjed még néhány megelőző és következő vasárnapra is, mint egy ünnepkörre, a mely alatt a beszédnek természetes tárgyai azon mellékes események lesznek, a melyek az illető főeseménynyel összeköttetésben állottak. Ellenben e tárgyak bibliai alapjául minden olyan textus, a mely az ünnep tárgyát magában foglalja, épp oly czélszerűen felvehető, mint az egyházi felsőség által megállapított perikópa, a mely azon czélnak szintén megfelel. Ha a tárgyat és textust csak így elvben határozzuk meg, sokkal több eredménynyel predikálhatunk, mint a perikópák alapján; de még ezek alapján is eredményesebben, mint az ötletszerű tárgyválasztás mellett. [...)] A karácsoni ünnepkör advent első vasárnapjával kezdődik s a böjt első vasárnapjáig terjed. [...] A karácson ünnepe befolyást gyakorol a következő vasárnapok tárgyára is. [...] Az év utolsó délutánját predikáczióval ünnepelni meg, mindig általánosabb szokássá válik; az új év pedig éppen általános, régi keresztyén ünnep, habár a keresztyéni alapja csak mesterségesen van csinálva s a magyar ref. papok nem is szoktak erre reflektálni, hanem a beszédjök csak az év változásának a benyomása alatt áll. [...] A perikópákban újévi tárgyul Jézus körülmetéltetése van feladva, mint ezen ünnepnek keresztyén alapja, a melyet a róm. kath. és evang. át szoktak vinni a szivek körülmetéltetésére, vagy még úgy is beszélnek róla, mint Zarbl, hogy: a Jézus körülmetéltetése kezesség arról, hogy ezutan nem az 6-ember fog szaporodni, hanem az új, megszentelt ember. De ez a textus valóban nem lehet keresztyén predikácziónak alkalmas alapja; még a , Jézus neve" fölött hangoztatott orthodoxpietista érzelgések sem tudják termékenynyé tenni; és mindezeknél sokkal jobb az újévi beszédben a karácson és az évváltozás eszméjét összekapcsolni. [...)] Az újév utáni vasárnapok tárgya a Krisztus tanítói működése és pedig inkább az örvendetes események; mert a gyászos események a bőjti vasárnapok textusai lehetnek. Az alkalmas textusok száma itt oly nagy, hogy bajos volna példákat felmutatni s éppen e nagy gazdagság miatt a predikátor arra figyeljen, hogy e néhány vasárnapra minden esztendőben olyan jól átgondolt tervet készítsen, hogy a Krisztus tanítói működéséről egy összefüggő egész képet állítson a hallgatói elé. A farsang kicsapongásának elítélése szintén alkalmas tárgy, ha szükség van rá a gyülekezetben; ellenben a kánai mennyegző alapján, a mely farsangi perikópák egyike, arról beszélni, hogy a Krisztus nem tiltja a mulatságot, Hollandiában helyen lehet; de Magyarországon bizonyosan felesleges, mert itt senki sem fél mulatni. [...] 72