Oldal 69 [69]
AZ EGYHÁZI ÉV
Az egyházi évvel kapcsolatban manapság elsikkad, ill. mára eléggé háttérbe
került, hogy a liturgikus esztendő ciklusa — a nyilvánvaló és/vagy rejtett össze¬
függésekkel együtt és azok ellenére — egy egészet alkot,? amit összefüggő, egy¬
séges rendszerként kell(ene) felfognunk és kezelnünk vasár- és ünnepnapjaival,
valamint hétköznapjaival együtt Adventtől Adventig."" Abban a vonatkozásban
is hangsúlyozandó és tudatosítandó az egységesség gondolata és felismerése,
hogy a keresztyén liturgikus naptárat nem lehet csupán ószövetségi-zsidó előz¬
ményekből, háttérből megmagyarázni, hiszen egyházi évünk egyszerre ötvöz
és hordoz zsidó és nem zsidó (pogány, hellenisztikus, római stb.) előzménye¬
ket, összefüggéseket Krisztusra tekintettel. A keresztyén naptár és liturgikus
esztendő több, mint a zsidó ünnepi kalendárium , megkeresztelt", kiegészített
változata."
Az esztendő felosztása magától értetődő és természetes folyamat, ahogyan
erre több jó és követendő történeti példa áll rendelkezésünkre. A következőkben
először — a teljesség igénye nélkül — tekintsük át a XX. század magyar refor¬
mátus irodalmát, hogy hogyan értelmezték és osztották fel a liturgikus évet,
az ünnepeket és az ünnepköröket.
Az 1927-es Ágenda szerint a vasárnapot a Tízparancsolat szerint, Isten pa¬
rancsára mint az emberiségnek adott egyik legnagyobb ajándékot ünnepeljük.
Ez az élő Istennel való találkozás ideje és lehetősége." , Az ünnepek azok az
égbe nyúló szelepek, amelyeken keresztül a felső világ ózonával táplálkozik
a füstben, gőzben, gázban fuldokló emberiség. Az ünnep az örökkévalóság nap¬
fényének reális és boldog belemosolygása a mi hétköznapi életünkbe. Megtelít¬
tetesünk odafelvalö kalöriäkkal.”’”
Némely más országbeli református egyházban a vasárnapon kívül más ün¬
nepet nem ismernek. Kálvin úgy prédikálta végig az egyes könyveket - ällit¬
ja az előszó —, hogy , üdvtörténeti alkalmakra figyelmezett volna". Mivel az
istentisztelet , Krisztus nagy abódáh-jának, szolgálatának" újbóli, lelki átélé¬
se, ezért természetes, hogy a megváltás alaptényeit (születés, halál, feltáma¬
dás, a Szentlélek kitöltetése) megünnepeljük. Az egymás után következő négy
»Az egyházi év lényege: ciklus [...]. Körforgásban egy év tartama alatt visszahozza ugyanannak
a dolognak egyes részeit, mint a természetes év újra meg újra meghozza az évszakokat." RApó
1957, 6.
, Az egyházi év szerves egész, benne minden ezt hirdeti: az Úr jön! Ez az evangélium lesz nyil¬
vánvalóvá az egész egyházi évben, amelynek minden ünnepe, minden vasárnapja az Isten üdv¬
ökonómiájának egy-egy mozzanatát hangsúlyozza -— az egésznek szerves összefüggésében."
JAnossy 2008, 7.
55 V6. BIERITZ 2005, 48-49.
56 AGENDA 1927, 18.
57 AGENDA 1927, 18-19.
68