Page 66 [66]
3. AZ EGYHÁZI ÉV FOGALMA ÉS ÉRTELMEZÉSE
héten keresztül az 1-2Móz került sorra," az olvasmányok hetenként egy-egy
pátriárka személye köré csoportosultak, így mindegy a hetek , karakterét" ezen
ősatyák adták meg (Hetvened vasárnap: Ádám, Hatvanad vasárnap: Nóé, Ötve¬
ned vasárnap: Ábrahám, Nagyböjt 1. hete: Izsák, 2. hét: Jákób, 3. hét: József, 4.
hét: Mózes). Nagyböjt 5-6. hetében Jeremiás próféta könyvét, a Nagyhét utolsó
három szent napján (triduum sacrum) pedig a Siralmak könyvét olvasták."
A húsvéti időben először az ApCsel, majd a Jel, azután pedig a katolikus levelek
(1-2Pt 1-3Jn, Jak) olvasása következett. Szentháromság vasárnap után az 1-2Sám,
1-2Kir könyvei kerültek sorra, az augusztus hónap első napjához közelebb eső
vasárnapon a Bölcsesség könyvét, szeptember első felében Jóbot, majd Tóbi¬
ás és Judit, valamint elegendő idő esetén Eszter könyvét olvasták. Októberben
a Makkabeusok könyvét vették végig, majd novemberben Ezékielt, Dánielt és az
ún. kisprófétákat. Adventben Ézsaiás könyve kovetkezett.**
A részletezésből látható, hogy Hetvened vasárnaptól kezdve a nagyböjti idő
közepéig egyfajta lineáris történeti vonulat érvényesült az olvasmanyokban,
amit azonban a Mózes korára következő Jeremiás rögvest meg is tört. Az Ad¬
vent körüli időszakot valóban a prófétai olvasmányok határozták meg, azonban
ennél többet nem lehet megállapítani, és olyan koncepciót sem lehet az egyházi
esztendő , épületében" megfigyelni, mint amit a későbbi magyarázatok látni és
láttatni szerettek volna. Másrészről — ahogyan fentebb már röviden rámutat¬
tam — az olvasmanyrend felvetette és felveti a kérdést, vajon nem az egyházi
év felépítésének ősibb, eredetibb koncepcióját rejti vagy mutatja-e ez az olvas¬
mányrend. A Húsvétot közvetlenül megelőző böjtelői és nagyböjti idő, valamint
több Húsvéttal kezdődő ünneplista, szertartáskönyv stb. is erre mutathat.??
Az egyházi-liturgikus esztendő korai századokból eredeztetett vagy sejtett
tudatos , kétosztatúsága" sem bizonyos. Egyes feltételezések szerint a római
liturgia fejlődésének VI-VII. századi stádiumában a Karácsonytól Pünkösdig
terjedő és nagy vonalakban az újszövetségi üdvtörténetet lineárisan bemutató
liturgikus , első félév" mellé szerették volna megteremteni, megkoncipiálni an¬
nak ellentételezését, párját, azaz az ószövetségi üdvtörténet főbb eseményeire
emlékeztető , második félévet". Ebbe a koncepcióba illeszkedik vagy illeszkedett
volna tagoló elemként az eredetileg négy-hat vasárnapból, hétből álló Advent.
36 Vö. RIPPEL 1754, 49.
A lamentációk e három nap liturgikus gyakorlatában nagyon fontos helyet és szerepet töltenek
be. Így volt ez a magyar református liturgiatörténetben is. A lamentációkkal hozható össze¬
függésbe a jeremiádok jelensége (vö. RÉ 382-386.). Vö. VÁRNAGY 1999, 401.
38 Dosszay 2004, 156-158.
39 V6. JANossy 2008, 18.; MaGassy 1997/I, 104.; HAFENSCHER 2010, 349.