Oldal 63 [63]
AZ EGYHÁZI ÉV
tételekkel és szövegekkel kezdődtek, ? ahogyan ezt a (magyar) protestáns szer¬
tartási és egyéb énekeskönyvek mint liturgikus, ill. liturgiában használt köny¬
vek is átvették. Az Advent idejével kezdődő egységes liturgikus évszemlélet
gyökerei a kutatás szerint a XIII. századból eredeztethetőek.?
Az egyházi esztendő ünnepei (ferie; temporale) és ünnepkörei bonyolult,
egymásra épülő folyamatok, történelmi és teológiai reflexiók következtében
évszázadok alatt fixálódtak és alakultak ki. Összefoglalva és nagy vonalakban
megállapíthatjuk, hogy a vasárnap (Úrnapja),?" valamint a nagyünnepek mint
az Úr ünnepei — az egyházi esztendő , tartóoszlopaiként" és hierarchikus cso¬
mópontjaiként — a Kr.u. I-V. században nyerték el végleges helyüket, az V-VIII.
század pedig gyakorlatilag az ünnepkörök egész rendszerének kialakulását
hozta el.”
év kezdetének tekintsék. Létrejött tehát egy választóvonal: ezzel a vasárnappal új egyházi év
kezdődött, a megelőző pedig bezárta a régit." LEEUWEN 2009, 137.
A VII. századi római lekcionáriumok még Karácsonyt tekintik a , liturgikus év" (avagy az év)
kezdetének, az adventi olvasmányokat a listák végén találhatjuk. NWDLYW, 2. Vö. MIHÄLYFI
1933, 76.; GALAMBOS 1953, 33-34.; VÁRNAGY 1999, 373.; OSKAMP-SCHUMAN 2001, 121.
Magyar református kontextusban 1806-ban igazították az énekeskönyvet a polgári év idő¬
rendjéhez (Újévtől, Óévig). Vö. részletesen: PAP 2011h. A történeti rendet tulajdonképpen az
1948-as énekeskönyv sem állította helyre. Remélhetően a készülő új református énekeskönyv
visszatér a történelmi hagyományokhoz.
Vö. GALAMBOS 1953, 33. , [...] csak a középkor végétől vált általános szokássá az egyházi évet
mai módján, Advent első vasárnapjától számitani." BOGÁR 1932, 70.
„A heti ciklikus ünnepgondolkodás vasárnapban, a feltámadás napjában éri el a csúcsát. Az
éves ciklikus program, amely az üdvtörténet eseményeit dolgozza fel és jeleníti meg, a húsvét¬
ban ér célhoz és nyeri el értelmét. Az egyházi év feladata, hogy minden eszközével — a többi
ünneppel, az ünnepeket előkészítő és lezáró folyamatokkal - erről a húsvéti valóságról tanús¬
kodjék." HAFENSCHER 2010, 306.
27 Vö. BIERITZ 2004, 73-77.; BIERITZ 2005, 52-55.; HAFENSCHER 2010, 308.; BARSI 1999, 15-17.;
RADpó 1957, 9-13.; KLAUSER 1965, 14. Meglátásom szerint alapvetően két század kontextusát
tekinthetjük a reformáció előtti egyház- és liturgiatörténet fordulópontjának. Ezek: kb. a VIII.
és a XIII. század. A liturgikus szokások, az istentiszteleti rendek, elemek különféleképpen
terjedtek el, honosodtak meg, így az összetevők vizsgálata természetszerűleg csak konkrétan
és egyedileg lehetséges. Azonban annyi megállapítható, hogy a korai protestáns, így az első
századok magyar reformációjának gyakorlata — tudva vagy tudatlanul — a VIII-X. század ál¬
talunk ismert keresztyén istentiszteleti gyakorlatához, állapotához hasonlítható leginkább
a megfelelő korrektúrák figyelembevételével. A reformáció a legtöbb vitát a megelőző évszá¬
zadok tanfejlődésével és istentiszteleti gyakorlatával folytatta.
s Az Eucharisztia százada a XIII. század, a mindent felforgató és a Jézus történeti létezését
és a szentmisét is tagadó eretnekségek ellen magánkinyilatkoztatás alapján IV. Orbán pápa
rendeletével a legnagyobb Oltériszentség-ünnep, az Urnap sziiletését érte meg”. RADO 1957,
13. Az ünnep bevezetésére tudvalevőleg 1264-ben került sor. LoNovics 1857, 262-270.; BOGÁR
1932, 62-63.; RApó 1957, 136.; KLAUSER 1965, 136-137.; MIHÁLYI 1980, 196.; BARsi 1999,
118-119.; TORÔK 2000, 75-76.; BIERITZ 2005, 163-166.
62