Page 58 [58]
OCR
2. ÁGENDAREFORM ÉS EGYHÁZI ÉV saját korának eszményítését, történetietlen és ellentmondásokba torkolló igazolását hajtja végre. A , jelen" idealizált és privilegizált-pozitivista olvasata minden más korszak és jelenség kizárólagos kritikájának, valamint az önvizsgálaton alapuló önkritika alóli felmentés alapját is képezi. Ez az eljárás, ill. tendencia mind a mai napig felbukkan az egyháztörténet-írásban és a homiletikatörténeti (gyakorlati teológiai) kutatás-értékelés eszköztárában is,?? amely a , mai" elvárások, összefüggések, sőt ízlések abszolút mértéke alatt szinte minden egyház- és homiletikatörténeti korszakról, továbbá az egyetemes és magyar református liturgiatörténet szinte valamennyi korszakáról saját mércéje szerint túlnyomórészt csak elmarasztaló kritikát képes megfogalmazni. E ponton is módszertani és mentális újragondolásra van szükség, amely azzal kezdődik, hogy a jelen gondolkozás és gyakorlat elvtelen idealizálásával és felsőbbrendűségének meghirdetésével is le kell számolni." Még a BENEDEK Sándor-i értelemben és megközelítés szerint sem lehet Alvincit, Samarjait, Geleji Katona Istvánt kevésbé reformátusnak tartani, mint pl. Medgyesi Pált vagy a puritánokat. , Valódi" református egyház- és kultusztörténetünk nem a puritánokkal kezdődött — annak ellenére, hogy a puritanizmushoz a , valódi" reformáció megvalósításának és keresztülvitelének gondolata társul —,? azonban az sem állítható, hogy az igaz , református hangot" kizárólag a puritánok, ill. az újkori puritánok, azaz inkább puristák vagy álpuritánok képviselik." 93 Vö. részletesebben: SZETEY 2012a, 151-167. 94 Református istentisztelet-történetünk monografikus, egyúttal tudományos igényű és módszertanában nem elavult áttekintése teljességgel hiányzik. Ugyanerről számol be evangélikus oldalon: HAFENSCHER 2009, [21-22.] A magyar reformátusok istentiszteleti élete a XVII. század folyamán átalakuláson ment át, és ebben az átalakulásban nem csekély szerepe volt a puritánusok követeléseinek. De túlságo95 san leegyszerűsítenők a dolgokat, ha liturgiánk XVII. századbeli átalakulásában egyszerűen a reformáció eredeti célkitűzéseinek érvényesülését látnók. A puritanizmust liturgiai téren sem tekinthetjük egyszerűen a reformáció igazi végrehajtásának." CZEGLÉDY 1964, 62. Vö. KARASSZON 1994, 11. PODMANICZKY Pál evangélikus teológus egy nagyon érdekes, figyelemfelhívó gondolatmenet sodrában felhívja a figyelmet, hogy a , végletekig valé puritanizmus” mint a ,kälvinismus” 96 egyik formája ,egyáltalában nem közönyös a kultusz külsőségeivel szemben" — még ha azt is állítja magáról. PODMANICZKY 1916, 234-235. Az érvelés egészével kapcsolatban ugyan fenntartásokat fogalmazhatunk meg, de álláspontom és a tapasztalat szerint a szerző mégis nagy igazságot fogalmazott meg. Összességében megállapítható, hogy a „ritustalansäg” is megszüli a saját rítusait, kötött formáit, amelyek ugyanazt funkciót töltik be, mint amitől — akár tagadóan - eltérnek.
