OCR
AZ EGYHÁZI ÉV Intézményi rendezvények (évnyitók, évzárók stb.), valamint az egyházi alkalmazott képzésekhez kapcsolódó tanulmányi kötelezettségek vasárnap és egyéb munkaszüneti napokon is szervezhetők. Az egyházi ünnepek és az egyházi év vasárnapjainak elnevezései bonyolult és hosszú nyelvi fejlődésen mentek keresztül, egyúttal számolnunk kell a hivatalos, teológiailag, liturgiailag korrekt megnevezések mellett a népies, paraliturgikus, egyéb motivációkból táplálkozó, általában népszerű elnevezésekkel is, amelyek a legtermészetesebb módon ívódtak be az egyházi köznyelvbe. Mindkét elnevezéstípust párhuzamosan használjuk akár prédikációinkban, akár az ,egyházi kommunikáció" számos fórumán." Nagy szükség van magyar nyelven átfogó ünneptörténeti munká(k)ra, különösen nagy a hiányérzésünk, ha a magyar református teológiai szakirodalmat megnézzük. Jelen munka tagadhatatlanul tankönyv-jelleggel bír: egyszerre van benne jelen az ismeretek összefoglaló-szintetizáló-tanító szándéka, de a tények megállapításán túl adottságainkat és történeti utunkat előremutató módon akarja elemezni. Azaz a jelen munka nem csupán történelmi tényeket akar megállapítani és a jelen állapotot leírni, hanem olvasói körében az együttgondolkodás, a közös cselekvés, az előrelépés, akár a paradigmaváltás és az önkritikus reflexió megszületésének egyik eszköze is szeretne lenni. A tudományos kutatás egyik ismérve, hogy a forrásokat körültekintően és nem kiragadva, általánosítások közepette kezeli. Nem lehet elutasítani liturgiatörténetünk egyes tényeit és alkotóelemeit csupán olyan indokkal, hogy az a késői utókor értékítélete és ízlése szerint ,nem református" vagy , nem eléggé református". Új érvekre és szemléletre van szükség abban a tekintetben, hogy a XVII. század utáni nagy liturgiaegységesítési, ill. liturgiauniformizálási mozzanatok ellenére mégis léteznek liturgikus tájegységek, a dunántúli és felső-magyarországi, erdélyi, alföldi és tiszántúli tájegységek egymás mellett léteztek és léteznek. Mai teológiai közéletünk és közgondolkozásunk — ha ilyen egyáltalán létezik — a BENEDEK Sándor-i úton jár," hiszen általánosságban ez a liturgia- és ünneptörténeti , forrás" forog közkézen. BENEDEK a közízlés szerint, forrásai sajátosan történetietlen értelmezésével írta át kultusztörténetünket,? az elmúlt mintegy százharminc év általános gyakorlata szerint a történeti elemzés látszata alatt °° Vö. DoBszaAY 2001, 140-141. 91 Vö. BENEDEK 1971.; FEKETE 1999/2000, 480-481. "2 FEKETE Csaba megfogalmazasa szerint Benedek Sandor liturgiatérténeti kényvében ,,a lelkészi és kézegyhazi meggyőződést tükrözi, mintsem forráskutatások összegzését." FEKETE 2009, 139. A könyv kritikai megállapításokat nélkülöző bemutatását lásd: NAGY 1973, 50-53.