Page 54 [54]
OCR
2. ÁGENDAREFORM ÉS EGYHÁZI ÉV nyelvtörténeti, hanem liturgiatörténeti adatbázis összeállítását már jóval korábban el kellett volna kezdeni, hiszen azt tapasztaljuk, hogy számos kiadványban nem kellő tudáson alapuló, sokszor tetszőleges megnevezésekkel, ünnepek önkényes áthelyezésével és átértelmezésével találkozunk, vagy a szerzők a külföldi források nem szakszerű, nehézkes, nem a magyar hagyományt figyelembe vevő fordítását készítik el. A hivatalos, szakszerű elnevezések mellett a szórványos, sajátságos, egyszeri megoldásokat is figyelembe kell vennünk, azonban az elnevezések tekintetében a néprajzi kutatások jól dokumentált eredményeire kevesebb figyelmet fordítunk. Ez a munka tehát két nagy történeti egységre oszlik: az első részben a liturgikus év történetét vázolom különös tekintettel a reformáció, ill. a magyar református egyház gyakorlatára; a második részben az egyházi év vasár- és ünnepnapjai elnevezésének történetét vizsgálom magyarországi kontextusban. Nyilvánvaló, hogy a célkitűzések számos tudományos, kutatási, módszertani kérdést vetnek fel, ráadásul bizonyos szegmensek a tervezett megvalósítás tekintetében — tudomásom szerint - analógiátlanok a szakirodalomban. Az egyházi év gyökereinek feltárását módszertanilag két lehetséges, a szakirodalomban ismert módszerrel lehet elvégezni: 1. A liturgiatörténeti, számottevő szakkönyvek az egyházi év, az ünnepek és ünnepkörök kialakulásának a tudományos kutatásban jól körvonalazódó és elhatárolható történeti fejlődésére fűzik fel az egyházi év egészének bemutatását. Ez a metódus és rekonstrukció számos fontos, izgalmas, hasznos és elengedhetetlen teológiatörténeti tanulsággal szolgál, és félreérthetetlenül fontos kérdések és következtetések megfogalmazására sarkallja mind a szerzőt, mind az olvasót az egyházi év, ünnepszentelés jelenkori gyakorlatával kapcsolatban. 2. Lehetséges és bevett, általában az összegző tankönyvek, egyetemi jegyzetek és a népszerűsítő (szak)irodalmak az egyházi-liturgikus év hagyományos sorrendjét veszik alapul, így mutatják be és ismerteti az ünnepeket, ünnepköröket, időszakokat. Természetesen ez a módszer is történeti öszszefüggésekre épít, ill. azokból indul ki. A felvetett problémát a magyar református és összességében magyar nyelvű liturgiatorténeti (szak)irodalom fundamentális hiányaira tekintettel és a témaválasztás belső összefüggéseiből kifolyólag mégis a második megközelítés alapján dolgozzuk ki és mutatjuk be. A jelen könyv egy nagy szakirodalmi hiányt szeretne pótolni azáltal, hogy — építészeti példával élve — egyszerre alapoz és egyszerre falakat húz, részleteket dolgoz ki, és mindkettőt tudományos igénnyel
