Oldal 47 [47]
AZ EGYHÁZI ÉV
hitvallásával tanúvallomást tevő egyházi év és általában véve az egyház isten¬
tisztelete hasonló figyelmet és gondosságot?
Az 1977-es liturgikai és liturgiatörténeti tanulmányi anyag nagy problémája
egyrészről az, hogy izoláltan kezeli az egyes témákat, másrészről a magyar re¬
formátus liturgiatörténetet valójában csak az ágendák vázlatos ismertetésének
segítségével próbálja felvázolni és bemutatni." Az ágenda a konkrét lelkészi
teendőket foglalta össze, éppen ezért az ágendákban és az ágenda típusú ki¬
adványokban egészen a XVIII. század végén történő szórványos jelentkezéstől
eltekintve a XIX. század második feléig pl. éneklésre utaló bejegyzések nincse¬
nek vagy alig vannak."" Ugyanígy nem lehet az egyházi év magyar református
történetét a lelkészi teendők összefoglalásaként értendő ágendák vagy kiságen¬
dák, "" ill. zsinatok alapján megírni és behatárolni.
A zsinatok végzései inkább csak az egyházi év sarokpontjait, tartóoszlopait
jelölték ki, amelyekhez az evangéliumi hitű és szellemű kultusz is ragaszkodni
kívánt. Az általában úrvacsorával tartott nagyobb ünnepek listája mellett a zsi¬
nati határozatokban nem találunk részletezést az egyházi év ünnepköreire, egyes
vasár- és ünnepnapjaira vonatkoztatva.
Ugyanez igaz homiletika tankönyveinkre is, amelyek az egyes nagyobb ün¬
nepi időszakok, ill. az egyházi év sarokpontjainak homiletikumát, üzenetét fo¬
galmazzák meg. Ezek sem tekinthetők abszolút értelemben vett, részletezett
ünneplistáknak, éppen ezért csak meghatározott következtetések levonására
alkalmasak. TÓTH Ferenc tankönyve (1814) szerint: Ádvent Innepe; Karátsonyi
Predikátziók; Ujj Efztendői Predikátzió; Nagy Pénteki Predikátzió; Husvét’ Innepe;
Kristus’ Mennybemenetele Innepe; Pünkösti Predikatziök.°® Kun Bertalan (23. $.
II. Az innepi beszédek egyenkent, vagy különösen.°) szerint (1855): Adventi beszed;
Karácsonyi beszéd; Új évi beszéd; Bőjti, s nagy-pénteki beszéd; Húsvéti beszéd;
55 Az ünnepek kérdését a XVII. században Martonfalvi György prédikációjának ismertetésével
rendezi el. BARTHA 1977, 188. A még élő kortársak, akik többé-kevésbé részt vettek az 1968¬
1985 közötti munkálatokban, arról számolnak be, hogy a megírt és leadott tanulmányok és
ezek tudományos eredményei teljesen elsikkadtak a végeredményekben, és az 1977-es kiadvány
tulajdonképpen torzó.
Az âgendäk — mint a lelkészi teendők szabályozói vagy normái — akkor utalnak vagy utalhatnak
az éneklésre, amikor ez valamilyen lelkészi teendővel vagy mozgással (pl. a szószékből, kated¬
rából az úrasztalához vonulás) érintkezett, de ez az utalás sem feltétlenül konzekvens. Régi,
több évszázados panasz, hogy a lelkészek csak a már elkezdődött szertartás alatt, a tanítás,
prédikáció előtt közvetlenül érkeznek meg a templomba, tehát nem vesznek részt az istentisz¬
telet egészén. Vö. CZEGLÉDY 1967, 376.; FEKETE 2009, 138.; FEKETE 2011b, 71-75.; PAP 2011n,
450-453.; Pap 2015, 122-169.
57 A kérdéshez lasd: CZEGLEDY 1967, 355-357., 376-389.; FEKETE 2009, 131-140.; FEKETE 2009a,
7-9., 20-27.; FEKETE 2011c, 153-179.; Pap 2011n, 450-453.; Pap 2012f, 13-16.
588 TOTH 1814, 118-126. V6. FEKETE 1999/2000, 461-462.
59 Kun 1855, 53-69.
46