Oldal 45 [45]
AZ EGYHÁZI ÉV
revíziójának alapvető elvi kérdéseiben , teljes egyetértés" volt, beleértve az egy¬
házi év vasár- és ünnepnapjainak rendjét és megtartását is, ? habár erre konkrét
utalás nemis történt, és a kutatásban — tudomásom szerint — nem játszott döntő
szerepet ez a fontos liturgikus téma.
Egy-két szórványos XX. századi írástól eltekintve a közkézen forgó, széles
körben elérhető magyar református ünneptörténeti (heortológiai") munkák ko¬
rábbi és külföldi források feldolgozásainak minősülnek, kevés bennük az önálló
és a magyar reformátusság liturgiatörténetét autentikus módon előadó tudomá¬
nyos eredmény. A méltán híres K.-H. BIERITZ ünneptörténeti kutatásainak és
a keresztyén gyökerek ismertetésén túl vajmi kevés a ,magyar hang? az egyházi
évről szóló református szakirodalomban. Bop Péter Szent Heortokrátését többen
feldolgozták és adaptálták, XX. századi két művünk abszolút értelemben, kritikai
vizsgálat nélkül erőteljesen épít erre a műre, " amely azonban nagyon kevés konk¬
rét magyar liturgiatörténeti ténnyel foglalkozik, saját egyháza kortárs, XVIII.
századi gyakorlatát sem írja le." Az elmúlt évtizedek monografikus jellegű és igé¬
nyű, említett református szakirodalmai szabadon és sajátos szempontból beépítik
munkáikba az egyébként hasznos néprajzi kutatások eredményeit (pl. BÁLINT
Sándor"?). Mindehhez járul még az a tény is, hogy XX. századi liturgiatörténeti
4 V6. BARTHA 1984, 4.
# V6. VARNAGY 1999, 365.; KADAR 2013, 51.
50 TŐKÉS 1991; SZÉNÁSI 1999. GAÁL Anikó ismeretterjesztő gyűjteményes kötete az egyházi
évet öleli fel, az alapvető szakirodalom alapján. Az ünneptörténeti bemutatás rövid, az ünnepi
szokások, járulékos elemek irodalmi idézetekkel gazdagított leírására nagy hangsúlyt fektet,
valamint a szentek emlékezetére is. Protestáns ünnep- és liturgiatörténeti vonatkozása gya¬
korlatilag nincs a kiadványnak, a római katolikus gyakorlatot tartja szem előtt. A Nagyhét
ismertetése elmaradt. GAÁL 1994.
A TAKÁCH Ágnes és VERBÉNYI István neve alatt megjelent kötet a liturgikus gyakorlatot
jobban szem előtt tartja, abból indul ki, de az ünnepekhez kapcsolódó szokásokatis ismerteti.
A képekkel gazdagon ellátott gyűjtemény az 1969 utáni egyházi év szerkezete mentén halad,
liturgikus alapvetésként, jól érthető bevezetésként fogandó fel, amely a szentmise felépítése
után a szentségeket és a szentelményeket is összefoglalja, ismerteti. Katechetikai és népsze¬
rűsítő könyvként jellemezhetjük, nem szakkönyv. TAKÁCH-—VERBÉNYI 1997.
Marius van LEEUWEN magyar fordításban megjelent művét (Kolozsvár, 2009.) is meg kell
még említenünk. Ez a könyv nagyon érdekes, előremutató, ünneptörténeti szempontból a kur¬
rens kutatás eredményeire épít, azonban a magyar történeti hagyományokat és a magyar re¬
formátus egyház hagyományát értelemszerűen nem vizsgálja. Vö. LEEUWEN 2009. LEEUWEN
erőteljesen reflektál a hollandiai helyzetre, az egyházi év történeti előzményeire és jelenkori
állapotára, változásaira, valamint megjelenik saját remonstráns közösségének hagyománya és
gyakorlata is. Vö. OSKAMP—SCHUMAN 2001, 474.
51 V6. Pap 2012b, 8.
52 Pl. BÁLINT 1976.
44