Oldal 42 [42]
OCR
2. ÁGENDAREFORM ÉS EGYHÁZI ÉV egyház, a gyülekezet és a keresztyén ember ünnepeit és hétköznapjait megéli. Ebben a szituációban kell felerősíteni, öntudatossá tenni ünnepeinkhez, szent időinkhez, szent tereinkhez és szent cselekményeinkhez való viszonyulásunkat. A szent nem valamilyen naiv jelző, hanem valódi helymeghatározás ebben a világban." Egyúttal ugyanúgy tekintettel kell lennünk arra a kiaknázatlan történeti örökségre mint bizonyságtételre, amit az egyházi év egésze és a hozzá kapcsolódó tartalmak és formák képesek közvetíteni és megjeleníteni megelevenítő és továbbvivő módon mind a mai napig. [...]1 egy olyan korban, amikor összekeverednek a munkanapok és az ünnepek, amikor szétzilálódnak az ünnepi tartalmak, amikor strukturálatlan az idő, akkor még fontosabb kötelessége az istentiszteleti életnek, hogy őrizze és jelezze az idő strukturáltságát. Az egyházi év nem csak az üdvtörténeti ünnepekkel, hanem a vasárnapok rendjével is mederbe tereli az életünket, igehirdetésünket, szolgälatunkat.”® A Liturgiai Bizottság harmadik ülésén (2007. április 26.) az egyes kidolgozandó témakörök között szerepelt Az egyházi év, mint a református istentisztelet medre című témakör kifejtése. A harmadik ülésen (2008. március 27-28.) a beterjesztett 14 előterjesztés közül kilencet fogadtak el konszenzussal, amelyek között nem szerepel az egyházi évről készített összefoglalás, ill. problematika.? Ugyanezen az ülésen újból felvetődtek további témakörök, amelyek között újból megjelent Az egyházi év jelentősége című témakör kidolgozásának szükségessége." A Debrecenben tartott magyar református Alkotmányozó Zsinat 2009. május 22-i határozata értelmében" készült el a Reformátusok a kegyelem trónusánál című kiadvány, amely a magyar református istentisztelet megújulásának teológiai alapelveit a párbeszéd reményében foglalja össze és tárja a reformátusok széles közössége elé. , Nyitott és mindeddig őszintén meg nem vitatott kérdés, hogy teológiai motivációink gyakorlati megvalósításai, a xvilághozx és egyéb mindennapi elvárásokhoz való alkalmazása hogyan mozdítják elő az egyháziasság további erőtlenedését. A szekularizmust szekularizmussal meggyőzni nem lehet, a missziói stratégiák és módszerek megfogalmazásánál erre szüntelenül figyelnünk kellene. Az istentisztelet megújuló értelmezésének és gyakorlatának döntő kérdése az, hogy a szekularizmus és a deszakralizáció világában sem lehet az istentisztelet és az egyház definíciójának kiindulásaként a környezeti adottságokat kizárólagosan figyelembe venni." PAP 2011m, 181. Vö. részletesebben: PAP 2012, 105-149. 28 FEKETE 2008a, 81.; vo. FEKETE 2011, 43-44. Nincs információm arra nézve, hogy a 2007-ben meghatározott témakör kidolgozása elkészült-e. 30 FEKETE 2008, 25-26. 31 RKT 2010, 12. 41
