Oldal 42 [42]
2. ÁGENDAREFORM ÉS EGYHÁZI ÉV
egyház, a gyülekezet és a keresztyén ember ünnepeit és hétköznapjait megéli.
Ebben a szituációban kell felerősíteni, öntudatossá tenni ünnepeinkhez, szent
időinkhez, szent tereinkhez és szent cselekményeinkhez való viszonyulásun¬
kat. A szent nem valamilyen naiv jelző, hanem valódi helymeghatározás ebben
a világban." Egyúttal ugyanúgy tekintettel kell lennünk arra a kiaknázatlan
történeti örökségre mint bizonyságtételre, amit az egyházi év egésze és a hozzá
kapcsolódó tartalmak és formák képesek közvetíteni és megjeleníteni megele¬
venítő és továbbvivő módon mind a mai napig.
[...]1 egy olyan korban, amikor összekeverednek a munkanapok és az ünnepek, ami¬
kor szétzilálódnak az ünnepi tartalmak, amikor strukturálatlan az idő, akkor még
fontosabb kötelessége az istentiszteleti életnek, hogy őrizze és jelezze az idő struktu¬
ráltságát. Az egyházi év nem csak az üdvtörténeti ünnepekkel, hanem a vasárnapok
rendjével is mederbe tereli az életünket, igehirdetésünket, szolgälatunkat.”®
A Liturgiai Bizottság harmadik ülésén (2007. április 26.) az egyes kidolgozandó
témakörök között szerepelt Az egyházi év, mint a református istentisztelet medre
című témakör kifejtése. A harmadik ülésen (2008. március 27-28.) a beterjesztett
14 előterjesztés közül kilencet fogadtak el konszenzussal, amelyek között nem
szerepel az egyházi évről készített összefoglalás, ill. problematika.? Ugyanezen
az ülésen újból felvetődtek további témakörök, amelyek között újból megjelent
Az egyházi év jelentősége című témakör kidolgozásának szükségessége." A Deb¬
recenben tartott magyar református Alkotmányozó Zsinat 2009. május 22-i
határozata értelmében" készült el a Reformátusok a kegyelem trónusánál című
kiadvány, amely a magyar református istentisztelet megújulásának teológiai
alapelveit a párbeszéd reményében foglalja össze és tárja a reformátusok széles
közössége elé.
, Nyitott és mindeddig őszintén meg nem vitatott kérdés, hogy teológiai motivációink gya¬
korlati megvalósításai, a xvilághozx és egyéb mindennapi elvárásokhoz való alkalmazása ho¬
gyan mozdítják elő az egyháziasság további erőtlenedését. A szekularizmust szekularizmussal
meggyőzni nem lehet, a missziói stratégiák és módszerek megfogalmazásánál erre szüntelenül
figyelnünk kellene. Az istentisztelet megújuló értelmezésének és gyakorlatának döntő kérdése
az, hogy a szekularizmus és a deszakralizáció világában sem lehet az istentisztelet és az egyház
definíciójának kiindulásaként a környezeti adottságokat kizárólagosan figyelembe venni." PAP
2011m, 181. Vö. részletesebben: PAP 2012, 105-149.
28 FEKETE 2008a, 81.; vo. FEKETE 2011, 43-44.
Nincs információm arra nézve, hogy a 2007-ben meghatározott témakör kidolgozása elké¬
szült-e.
30 FEKETE 2008, 25-26.
31 RKT 2010, 12.
41