OCR
AZ EGYHÁZI ÉV napirendre tűzni, hogy , [vlégre ne az egyházkormányzói hiúság, hanem a teológiai felismerések alakítsák az istentisztelet rendjét." A felvetés a konkrét, mintegy 200 éves történettel rendelkező és összességében negatív kihatású, felülről kényszerített liturgia uniformizálási folyamatok" ismeretében inkább az istentisztelet teológiájának, történeti folyamatainak és mai gyakorlatának reflexiójából kívánt kiindulni, amit a megalapított Liturgiai Bizottság azóta töretlenül képvisel." A formai uniformizálás helyett — hitvallasi felfogásunk szerint — sokkal fontosabb az elvi-teológiai egység(esség)."? Furcsa XX. századi tapasztalat, hogy a keresztülvitt liturgiai reformokba mindig keveredett valamilyen egyházkormányzói érdek, amely felülírta az elvi-teológiaiközösségi szempontokat. El kellene jönnie annak a kegyelmi állapotnak, amely a teológiai felismerések megvalósulását, kibontakozását segíti a megújuló istentiszteletért." Szükséges a formai gazdagság felfedezése a végzetesen beszűkült istentiszteleti gyakorlatunk ellensúlyozásaként, másrészről nyilvánvalóvá lett, hogy egyházi életünk számos betegsége és hiánya természetesen az egyház kultuszi életében csúcsosodik és csapódik ki." Mindemellett a folyamatok hangsúlya a kezdeti időktől fogva mostanáig a teológiai párbeszéden nyugszik, ugyanis a református istentiszteletről alkotott mai, a késő XVIII. és XIX. században gyökerező, de valójában az akkori teológiai célkitűzésekkel teljességgel nem azonosítható átlagos és általános felfogásunk és nézetrendszerünk az elmúlt évtizedekben olyan hangsúlyeltolódásokat szült, amelyek nyilvánvalóan egyházi életünk erőtlenségeinek velejárói és kiváltói, valamint mai vitáink legneuralgikusabb pontjai közé tartoznak. A kérdés az, hogy liturgiai szabadságunk , nem vált-e az igénytelenség és spontaneitás szabadossagava.”! Megfelelő történeti kutatás, valamint a bibliai és reformáció korabeli jelenségek átfordításának helyes hermeneutikája hiányában sok esetben akként képviseljük és képviselik a biblicitás és történetiség kérdését, hogy az valójában bibliátlan és történetietlen." E tekintetben -— ha vitapartnereink komolyan veszik, ill. " RKT 2010, 9. 1 V6. részletesebben: Pap 2012f, 45-56. V6. FEKETE 2008, 23-25.; RKT 2010, 39-41. 2 V6. FEKETE 2008a, 79-80.; SzUcs 2010, 25-27.; RKT 2010, 9-10. 8 FEKETE 2008a, 80.; RKT 2010, 9. 4 V6. Pap 2013, 97-100. 15 RKT 2010, 33. A történeti és liturgiatörténeti, bibliai és hitvallási kutatásokat és érdeklődést hiányolja: BENEDEK 1937, 269. 38