Seite 39 [39]
AZ EGYHÁZI ÉV
napirendre tűzni, hogy , [vlégre ne az egyházkormányzói hiúság, hanem a teo¬
lógiai felismerések alakítsák az istentisztelet rendjét."
A felvetés a konkrét, mintegy 200 éves történettel rendelkező és összességé¬
ben negatív kihatású, felülről kényszerített liturgia uniformizálási folyamatok"
ismeretében inkább az istentisztelet teológiájának, történeti folyamatainak és
mai gyakorlatának reflexiójából kívánt kiindulni, amit a megalapított Liturgiai
Bizottság azóta töretlenül képvisel." A formai uniformizálás helyett — hitvallasi
felfogásunk szerint — sokkal fontosabb az elvi-teológiai egység(esség)."?
Furcsa XX. századi tapasztalat, hogy a keresztülvitt liturgiai reformokba mindig
keveredett valamilyen egyházkormányzói érdek, amely felülírta az elvi-teológiai¬
közösségi szempontokat. El kellene jönnie annak a kegyelmi állapotnak, amely a te¬
ológiai felismerések megvalósulását, kibontakozását segíti a megújuló istentisztele¬
tért."
Szükséges a formai gazdagság felfedezése a végzetesen beszűkült istentiszteleti
gyakorlatunk ellensúlyozásaként, másrészről nyilvánvalóvá lett, hogy egyházi
életünk számos betegsége és hiánya természetesen az egyház kultuszi életé¬
ben csúcsosodik és csapódik ki." Mindemellett a folyamatok hangsúlya a kezdeti
időktől fogva mostanáig a teológiai párbeszéden nyugszik, ugyanis a református
istentiszteletről alkotott mai, a késő XVIII. és XIX. században gyökerező, de
valójában az akkori teológiai célkitűzésekkel teljességgel nem azonosítható át¬
lagos és általános felfogásunk és nézetrendszerünk az elmúlt évtizedekben olyan
hangsúlyeltolódásokat szült, amelyek nyilvánvalóan egyházi életünk erőtlensé¬
geinek velejárói és kiváltói, valamint mai vitáink legneuralgikusabb pontjai közé
tartoznak. A kérdés az, hogy liturgiai szabadságunk , nem vált-e az igénytelenség
és spontaneitás szabadossagava.”!
Megfelelő történeti kutatás, valamint a bibliai és reformáció korabeli jelensé¬
gek átfordításának helyes hermeneutikája hiányában sok esetben akként képvi¬
seljük és képviselik a biblicitás és történetiség kérdését, hogy az valójában bibli¬
átlan és történetietlen." E tekintetben -— ha vitapartnereink komolyan veszik, ill.
" RKT 2010, 9.
1 V6. részletesebben: Pap 2012f, 45-56.
V6. FEKETE 2008, 23-25.; RKT 2010, 39-41.
2 V6. FEKETE 2008a, 79-80.; SzUcs 2010, 25-27.; RKT 2010, 9-10.
8 FEKETE 2008a, 80.; RKT 2010, 9.
4 V6. Pap 2013, 97-100.
15 RKT 2010, 33.
A történeti és liturgiatörténeti, bibliai és hitvallási kutatásokat és érdeklődést hiányolja: BE¬
NEDEK 1937, 269.
38