Oldal 35 [35]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV összefoglalni és megírni, ? ugyanis egyházi éves örökségünk túlnyomórészt a graduálokban, énekes- és prédikációs könyvekben? maradt ránk." Korunk vonatkozásában nem csupán a fennálló állapotok leírását tekintettem célomnak, hanem munkámmal szeretnék előremutató gondolatokat megfogalmazni jelenleg folyó teológiai-liturgiai párbeszédünk folyamataiban. Nyugati testvéregyházaink vonatkozó gyakorlatát és fejleményeit — a téma komplexitása miatt — a kutatás jelen állása szerint csak érintőlegesen tudom megemlíteni, a részletes elemzés egy másik munka tárgya lehet. Az előttünk lévő kutatási eredmények kétségtelenül újból figyelmeztetnek arra a beszűkülésre, ami magyar református kegyességünk legújabb kori problémája: az egyéni képességeknek vagy alkalmatlanságnak, diszponáltságnak vagy indiszponáltságnak, a lelkészi szubjektivizmusnak kiszolgáltatott gyülekezeti istentisztelet mint egész (amely több, mint a prédikáció") nem meggazdagító, hanem lassan kiégő hitélethez vezet. Lassanként a megszűretlen tartalmak és szándékok miatt egész életünk és keresztyénségünk ünneptelen félévvé lesz. Érthetetlen, hogy az előttünk járók kiérlelt, tiszta és valóságos hitének bizonyságait miért hagyjuk veszni és feledni, és miért kapdosunk múlandó divatmódszerek után - legyen szó akár prédikálásról, akár bármi másról. Ezzel csak gyökértelenségünket bizonyítjuk, hiszen sem számunkra, sem e világ előtt nem lesz nyilvánvaló, hogy hogyan akarunk mi Krisztusban gyökerezni és Benne felépülni, valamint a hitben megerősödni (vö. Kol 2,6-7). MÁRAI Sándor Füves könyve (1943) nem teológiai, liturgiai vagy dogmatikai szempontból, még talán nem is vallási motivációból, de mégis mély, 52 A szertartás- és énekeskönyvek, ill. graduálok ilyetén problémáját vázoltam: PAP 2011n. 53 A prédikációs könyvek adatait nem minden esetben lehet abszolút értelemben és teljes értékű forrásnak tekinteni, főleg akkor, ha gyűjteményes kötetekről van szó. Több ilyen kiadvány inkább az egyházi év tartóoszlopaihoz — beleértve az ünnepi ciklust is — kínál mintákat és példákat, különösen így van ez már a XVIII-XIX. századi kötetek esetében. Ugyanezt figyelhetjük meg a cantionale típusú énekeskönyvek esetében is, míg a postillák és graduálok szoros és konkrét liturgiai kapcsolódásuk miatt az egyházi év egészére nézve teljesek és részletesek. A XVIII-XIX. században már igen nagy számban adtak ki prédikációs köteteket, gyűjteményeket, így nem is volt szükség arra, hogy minden egyes kötet pontosan lefedjen akár egy részt is az egyházi évből, hiszen gazdagon lehetett válogatni a hazai és külföldi példákból — nem így a XVI-XVII. században. A későbbi korok gyakorlata azt mutatja, hogy szabadon használták fel a prédikációkat, így egy-egy ünnephez kapcsolódó prédikációt az ünnepi időszakban is elmondhattak, az adventi és nagyböjti stb. prédikációkat megfelelő átdolgozás után vagy nélkül, egyszerű textuscserével vagy anélkül szabadon felcserélve használták. Vö. SZETEY 2012, 241-264. 54 Vö. KARASSZON 2000, 139-148. 55 A formai egyszerűségre való állandó protestáns, főként református felfogás és gyakorlat , az istentiszteletben a prédikációt úgy kiemeli a többi alkotó részek közül, hogy mindíg fenyeget az a veszedelem, hogy a többi alkotó részek elsorvadnak [...]." GöNczY 1937, 145. 34
