Oldal 31 [31]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV szerint minden Úrnapján úrvacsorával!?) pontosan olyan fontos és egyöntetű célkitűzése volt helvét édseinknek, mint magyar atyainknak;** (2) a lectio continua mint általános elv és gyakorlat a keresztyén egyház örökségéből merített saját hagyományunk; (3) Kálvin és a helvét egyházak/reformátorok prédikációs és istentiszteleti gyakorlatát sem lehet csupán egy vasárnap délelőtti istentiszteletre szűkíteni; (4) a térségben és Kálvinnál elsősorban, de nem kizárólagosan a lectio continua érvényesült, azonban nem abban az értelemben, ahogyan a legutóbbi korokban ezt magyarázzák; a fennmaradt adatok szerint? Kálvin hetenkénti prédikációs gyakorlatát többszörös és párhuzamos lectio continuának nevezhetjük; ?" 35 V6. KALVIN 1543, 46-48.; CZEGLEDY 1967, 391.; JENNY 1968, 110-111., 132-136.; PFISTER 1974, 204-205.; ZOVANYI 1977a, 329.; MCGRATH 1996, 112-113.; BIERITZ 2005, 66-67.; PASZTOR 2006, 151-155.; Pap 2007, 37-38.; FEKETE 2009, 138.; PAP 2009a, 68-87. »lgen tisztelt Urak! Bizonyos dolog, hogy az egyházat sem helyesen rendezettnek, sem jól vezetettnek nem lehet nevezni, ha benne a mi Urunk szent vacsoráját nem ünneplik gyakran, és nem vesznek részt azon, mégpedig akként, hogy ott csak szentül és különleges tiszteletadás mellett merészelnek megjelenni. Ez okból tehát, hogy az egyház sértetlenül őriztessék meg, szükséges a kiközösítés lexkommunikáció], mely által helyreigazíttathatnak mindazok, akik nem jóságosan és teljes engedelmességgel vetik alá magukat Isten Igéjének. [...] Rendkívül kívánatos lenne, ha Jézus Krisztus szent vacsorájának ünneplésére minden vasárnap sor kerülne, amikor a gyülekezet mint egész összegyülekezik. Mivel ezáltal kapnak a hívek bizonyos vigaszt, és minden vonatkozásban sok gyümölcsöt terem." OPIrz 1994, 114-117. (Saját fordítás a francia szöveg kritikai közlése és német fordítása alapján.) A genfi döntéshozók még a havonkénti úrvacsorázást sem tudták elfogadni. MCGRATH 1995, 113. E helyen nem térhetünk ki Kálvin felfogásának részletes bemutatására. Az Institutióban is kitér az úrvacsorázás gyakoriságára (vö. KÁLVIN 1624, 1446-1452.; RMK I 540; RMNy 1308; vö. HELTAI 2008, 118-119., 137., 180.). Csupán egyetlen mondatot idézek, amelyben az úrvacsora évenkénti egyszeri vételének történelmi kialakulásával kapcsolatban megállapítja: s, Ennek pedig nem kellett vólna igy lenni, hanem leg kevésbéis minden héten egyter ki kellene Kdlgaltatni az Rent vaczorät az Kereßtyeni gyülekezetben és az igéreteket meg kellene magyarázni, az mellyec abban minket lélek Berint étetnec." KÁLVIN 1624, 1448. A reformáció és Kálvin ilyetén szándékával még a XX. század elején is tisztában voltak őseink: , A vasárnaponkénti kiosztásra ez idő szerint már vissza nem térhetünk; az elfogadott alkalmakat pedig, még ha nem találók is, gyökeresen meg nem változtathatjuk." DPL 1905, 623. A vasárnapért és annak komolyan vételéért való küzdés meghatározta teológiai-egyházi irányzataink mindegyikét, ahogyan ez a mellékletből világosan kitűnik. Tágabb összefüggésben vö. ZALATNAY 2012, 46. Az egymás mellett élő istentiszteleti formák történetéből, valamint az egyetemes keresztyén homiletikatörténetből is van adatunk a folytatólagos bibliaolvasásra és magyarázatra (vö. pl. G. Savonarola magyarul is megjelent prédikációsorozatát Haggeus próféta könyvéről, SAVONAROLA 2002). V6. CsIKESZ 1936, 256.; PFISTER 1974, 26.; GABLER 2008, 44-45. Módszertani nehézség, hogy Kálvin prédikációs gyakorlatát és prédikációit valójában töredékesen ismerjük. A rendelkezésre álló adatokból főként a prédikátori életmű utolsó szakaszáról alkothatunk képet. Vö. CsiKEsz 1936, 236-239.; FEKETE 2012b, 157-158. 39 Vö. továbbá: CsıkEsz 1936, 252-253. Az egyeni folytatölagos bibliaolvasäs (vö. Bibliaolvasó 30
